Felvázolnék egy szituációt.

Tegyük fel, hogy van egy négy lábon közlekedő, néha még nálad is sokkal sokkal okosabban nézni tudó, minden földi élőlénynél ezerszer szebb "ugatógéped". Ez a csupaszív, szeretni való kis eb imád minden, minél inkább nagyobb és fülsüketítőbb hangot kiadó játékkal szórakozni. Ami ugye igazából teljesen normális dolog is, ha egy közel 10 hónapos kutyáról van szó. Mondjuk ez az említett kis szörnyeteg valamilyen módon genetikailag is kódolt a különböző tárgyak elkapására (főleg röptében), majd a bezsákmányolt "bármi" gazdi felé irányuló cipelésére. Helyesbítenék: a gazdi felé irányuló cipelés imitálására.

     Rakjuk össze a kettőt és pontosítsunk, hogy összeálljon a kép: van egy kutyád, aki imád sípolós játékkal játszani és futkározni a neki dobott dolgok után. Ezzel a két dologgal csak akkor van baj, ha mindezt egyszerre akarja csinálni, mert éppen úgy tartja kedve. Sőt, ami a dologban a legszebb: ha ezeket a nappalidban műveli teljes odaadással és fáradhatatlanul.

     Na lényeg a lényeg, ezt történt velünk kb. 1 órával ezelőtt. Úgy alakult a helyzet, hogy egy pár órát egyedül kell töltenem ma este. Na de nem voltam sokáig egyedül, Cooper közlegényt felhívtam az emeletre, hogy kettesben jól szórakozzunk. Van neki egy gyönyörű, élénk piros, kézi súlyzó (vagy valami hasonló :-) ) formájú sípolós rágókája. Amint felszabadul az emeletre, én még fel sem érek a lépcsőn a kutya után, de már hallom, hogy Cooper bizony megtalálta a játékát. Hogy örömet szerezzek neki, elveszem tőle és eldobom a nappali másik végébe, miközben a kanapén ücsörgök. Ő odahozza nekem és szinte azt mondja a szemeivel és a viselkedésével, hogy dobjam neki el újra. Először persze nehéz megszerezni tőle, mert direkt szívatja az embert, mintha oda akarná adni, aztán az utolsó pillanatban elfordítja a fejét. De már megvan a módszerem e probléma kezelésére. :-) Olyannyira sikerült ezt kifejlesztenem, hogy pár napja (többek közt most is) elkezdett rendesen apportozni, miután rájött, hogy ez milyen jó dolog, ha el is engedi a játékot, amikor el akarom venni tőle. Mert ugye akkor újra eldobom. És akkor újra szaladhat érte...és visszahozza...és eldobom...és.... :-D Kifulladásig! Az imént éppen egészen pontosan 1 órát játszottuk ezt a mókát, mire végre lefeküdt a lépcsőajtó elé, jelezvén, hogy ezzel a lendülettel inkább ki is menne, mert gondolom a nagy bundája miatt 1 óra futkározás után kint kellemesebb, mint bent a melegben.

    A kérdés csak annyi: hogyan állítasz le egy apport lázban égő border collie-t, amikor már milliónyi agysejted elpusztult az apport tárgy sípoló hangjától? :-) Segítek: SEHOGY!

     Imádom ezt a dögöt! :-D Már alig várom, hogy (remélhetőleg) holnap megérkezzen a pár napja megrendelt interaktív, gondolkodós kutyajátéka, amit azonnal ki is próbálunk majd. Attól félek csak, hogy túl hamar megtanulja majd és totál unalmasnak fogja tartani már a második alkalommal.

Na akkor jó éjt mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.