Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

      Kis késéssel ugyan, de tegnap végre megérkezett az a bizonyos interaktív okosító kutyajáték. Alig vártam már, hogy kipróbálhassuk, kíváncsi voltam mennyire foghat ki egy ilyen játék egy szuperintelligens eben. Cooper agyi kapacitását figyelembe véve nem bíztam a véletlenre a játéktípus kiválasztását, egyből egy haladó fajtát rendeltem neki, remélve, hogy legalább azért eltart neki minimum 4-5 alkalomig, amíg rájön a lényegére. No de nem így lett! :-p

      Na de ne szaladjunk ennyire előre! Íme a játék, hogy el tudjátok képzelni, hogyan is működik. Ennek az interaktív kutyajátéknak az a lényege, hogy egy összetett feladatsort végrehajtva tud a kutya hozzájutni a játékban elrejtett jutalomfalatokhoz és ezt csak úgy teheti meg, ha közben gondolkodik. A játék oldalán fiókok vannak, amiben a jutalomfalatokat rejthetjük el és amiket a fogantyúk segítségével tud kihúzni a kutya. Azonban ezeket csak úgy tudja kinyitni, ha előtte leveszi az adott fiók felett található csontocskákat, amik zárként működve nem engedik kinyitni a fiókokat.

     Nagy izgalomtól fűtve elővettük a jutalomfalatot, kibontottuk a játékot és ahogyan az a játék leírásában is írva vagyon, szép sorban követve a lépéseket, elkezdtük vele a mókát. Először levettük a játék tetején lévő csontocskákat és csak a kis fiókokat használtuk kezdésnek, mindegyiket kihúztuk és elrejtettünk  bennük egy-egy jutifalit. Cooper szépen körbeszaglászta a játékot és szép sorban kieszegette belőle a falatkákat, majd nézett ránk, hogy "akkor most mi van?" Következő lépés: fiókok kissé beljebb tolva, de még mindig úgy, hogy a kutya ki tudja az orrával túrkálni őket. Ez is ment. Aztán a fiókok még beljebb kerültek, de még mindig nem voltak becsukva. Na itt kezdődött a gondolkodás (amire eddig nagyon szükség nem volt), hogy hogyan is szedje ki így azokat a finom illatú falatokat. Szinte látszott, ahogy forognak a fogaskerekek az okos kis fejében. Nem sokat szórakozott, nekiesett manccsal a játéknak és kaparta, ahogy éppen érte, mindenféle  irányból. Foggal is próbálkozott állva meg fejét elforgatva, de az nem igazán sikerült. Ezzel a módszerrel és némi bátorító segítséggel szépen lassan kinyitogatott minden fiókot, aztán várakozó álláspontra kényszerítettük, amíg újra megtöltöttük a fiókocskákat és most már teljesen benyomtuk őket. Nem akarok hülyeséget mondani és ódákat zengeni a kutyáról, de kb. 10-15 perccel azután, hogy életében először találkozott a játékkal, rájött a titok nyitjára és megvilágosodott. :) Kitalálta ugyanis, hogy ha lefekszik a földre a kinyitandó fiókkal szemben, akkor ki tudja azt húzni fogával a kis fogantyújánál fogva. Volt ám nagy dicséret meg örömujjongás!

     Innentől kezdve szinte simán ment minden, már odáig is eljutottunk, hogy használatba vettük a kis csontocskákat is, amik azt a funkciót töltik be, hogy nem engedik kihúzni a fiókokat addig, amíg el nem távolítja őket a kutya a játék tetejéről. Először ezek alá is kis jutalomfalatokat tettem, hogy Cooper érezze a finom illatokat és valahogy meg akarja őket szerezni. Ezt sem tartott neki sokáig kitalálni, hogy hogyan oldhatja meg. Először csak böködte az orrával a csontokat meg forgatgatta őket, aztán hamar rájött, hogy le tudja őket szedni a fogával és alatta ott várja őt az ínycsiklandozóan finom jutalom. Nem vártam hát tovább a következő lépéssel sem.

     Fiókba jutalom, fiók becsuk, felette lévő csontocska alá jutalom, csontocska helyére rak és kész is az első komplett feladat. Mivel már le tudta szedni a csontot, azt meg is tette gyorsan, megette a falatkát és mintha ezt gondolta volna: "hohóóóó, itt érzek még valamit!", ügyesen kinyitotta a fiókot is, amiben ott pihent a másik jutifali is. No ennyit a 4-5 alkalmas játéktanulásról! :-D Az egész folyamat kb. 20 percig tartott, de végig látszott Cooper-en, hogy folyamatosan gondolkodik és élvezi a mókát. Utána majdnem jobban elfáradt, mintha 10 km-t futott volna, rendesen megdolgoztatta az agysejtjeit.

      Este még egy kört játszottunk, úgyhogy túl vagyunk az első két alkalmon. Ma munka után igyekszem felvenni a harmadik alkalmat és fel is töltöm, amint lesz időm. Addig is minden kedves kutyás gazdinak javaslom, hogy fusson egy kört kint a hóban kedvencével, hiszen olyan szép az idő. Csak öltözzetek fel rendesen, mert hideg van! :)

A bejegyzés trackback címe:

http://cooper-border.blog.hu/api/trackback/id/tr24089297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.