Igen, tudom! Ezer éve nem írtam semmit, de ígérem most pár nap alatt megpróbálom a lehetetlent, és gyorsan összefoglalom, ami a legutóbbi jelentkezésem óta történt velünk. Kezdeném is talán a legérdekesebbel, a tereléssel.

      Szeptember első és utolsó vasárnapján két terelő szemináriumon vettünk részt Cooperrel Nyimben, Kriszti csodaszép területén, ami otthont ad a Nyim-i Lovas- és Kutyás Terápiás Közhasznú Egyesületnek. Itt van minden, ami egy border collie boldogságához kell: hatalmas terület futkározni, kergetnivaló birkák, no meg sok-sok border collie haver. Ja és majd elfelejtettem: egy border cica. :-)

    Az első alkalom szeptember 2-án volt és hát csupa izgi volt az egész nap. Kezdésnek Árkosi József, a Flydogs Hungary elnöke tartott nekünk egy kis rögtönzött előadást a terelés alapjairól, magyarországi helyzetéről, szabályairól. A "nekünk" alatt nem csak Gergőt, Coopert és engem kell érteni, mert - bár pontosan már nem is emlékszem, de azt hiszem - összesen 9 kutty és lelkes gazdái lepték el Nyimet, hogy elsajátítsanak valamit a birka kergetés fortélyaiból. A teljesség igénye nélkül a résztvevő kutyik: Ánizs, Sziszkó, Cassidy (a vendéglátóink), Tonic, Gin, Artúr, Bordi, Cooper és a terelő veterán Sparrow, aki se nem fekete-fehér, se nem border collie, mert ő egy kelpie. :) Ha netán kimaradt volna valaki, akkor bocsi. Tudom, hogy hülyén hangzik, de tényleg tanulni kell ezt a dolgot. Kutyának is és gazdájának is egyaránt. Nyilván a legtöbb border collie-ban alapból benne van a terelési ösztön, hiszen erre lettek "kitalálva", de egy magamhoz hasonló, juhászkodásban zöldfülű gazdinak már nehezebb dolga van, ha valamit szeretne konyítani a szakszerű birkázáshoz. Na de ne menjünk ennyire előre.

      Az elmélet után pórázra raktuk a kutyikat és felsétáltunk a körkarámhoz, hogy megkezdjük a gyakorlatot is. Először megfeleztük a birkanyájat, hogy felváltva tudjuk a két csapatot fárasztani a nagy melegben, aztán irány a munka. Kiss Barbara okosított minket meg a kutyákat a karámban, aztán ha valakinek gondja akadt a birkákkal, jött Sparrow (aki Józsi és Barbi ügyes és bátor terelőkutyája, no és mellesleg Magyarország első igazi frizbis kutyája is) és segített nekünk haptákba állítani a nyájat. Igen, rendet kellett tenni többször is, mert előfordult, hogy a barik megmakacsolták magukat és nem akartak mozdulni, ha épp nem vették komolyan az aktuális terelőkutya tanoncot vagy épp odaszorultak a karám széléhez.

      Na de ejtsünk szót Cooperről, hiszen róla szól ez a blog. Úgy döntöttünk, Gergő legyen az, aki elkezdi az első igazi terelőórát a kutyával gondolván úgyis ő a férfi a családban. :-) Az érdeklődés a birkák iránt már megvolt, hiszen korábban Siójuton már többször is voltunk terelgetni, de az inkább csak ismerkedés volt. Nos, Cooper, Gergő és birkák a karámban, alapok és cél elmagyarázva, póráz le és hajrá. Mondhatni elég nagy vehemenciával szaladt bele Cooper a nyáj közepébe, úgyhogy gyorsan helyre kellett tenni egy ostor végére kötött zacskóval, hogy kicsit visszább vegyen és ne csak kapkodjon meg rohangáljon. Gergő kapta folyamatosan az instrukciókat meg a segítséget is Barbitól, aztán idővel egy-két szép mozdulatot is láttunk Coopertől. Olyan terelésre egészen hasonlító mozdulatokat. :p Persze azért ennek még nem sok köze volt az igazi tereléshez, de folyamatos gyakorlással simán lehet belőle valami.

     Mivel újabban Cooperrel egészen rákaptunk a frizbizésre is, külön öröm volt, hogy Józsi is velünk volt egész nap, mert tőle is elcsíptem 1-2 hasznos dolgot a frizbizéssel kapcsolatban, de erről a témáról majd később, egy külön bejegyzésben beszámolok rendesen.

Pár kép az első szemináriumról:

Mindenki szépen várta a sorát

Ő itt Sparrow, a veterán :-)

A sokszor önfejű vagy épp bolond birkák egy része

Így kell ezt csinálni kérem szépen! :-D

Ritka pillanat: Cooper valószínűleg elfáradt és nyugodtan vár

A border cica annyira érdekes volt, hogy szinte bűvöletbe ejtette.

      A második szemináriumra már csak kettesben mentünk Cooperrel (Gergőnek dolga volt ugyanis), úgyhogy izgultam kicsit, hiszen nekem kellett a juhász szerepébe lépnem. A csapat összetétele picit változott, a jelen lévő kutyák a következők voltak: Ánizs, Sziszkó, Cassidy, Tonic, Gin, Cooper, Sparrow (az első szeminárium résztvevői), valamint Greg és Kyra, az újak, na meg Gaga és Lili, a szemlélődő kis tündérek.

      Összesen háromszor kerültünk sorra és hát meg kell, hogy mondjam, minden kör után piros pofival és kissé lefáradva jöttem ki a karámból. Egészen jól átmozgatja az ember lányát is ez a terelni tanulás. Ajánlom mindenkinek, főleg akinek olyan "birkák társaságában megőrülő" kutyája van, mint nekem, mert így akár kardio edzésnek is elmegy 1-1 kör, ha kordában akarja tartani az ebet. :-) Kissé össze is voltam zavarodva a menetek után, mert gyakorlatilag minden körünket totál káosznak és össze-visszaságnak éreztem, pedig állítólag nem is voltunk olyan rosszak. Sőt! Barbi az utolsó körünk után azt mondta, Cooper volt a legügyesebb a nap folyamán. Gondoltam magamban: elképzelhető, hogy ez így van, csak éppenséggel én vagyok annyira nem hozzáértő, hogy ezt munka közben nem vettem észre. :-) Mellesleg kicsit azért dagadt a mellem.

A második szeminárium röviden, képekben:

Elsőnek íme egy csoportkép, ami nem teljes, mert Greg, Sparrow és a két picúr, Gaga és Lili hiányoznak róla.

Az első körünk elején még őrülten rohangálva...

...aztán később, már összeszedettebben.

Ügyes kutyus

Sziszkó sajátos terelő stílusa :-)

Mivel Kristóf túl sokat kritizálta Rékát munka közben, büntiből neki kellett beállnia birkának. Felhívom a figyelmet a képen kérdően hátratekintő Tonicra, aki nem igazán értette mi történik körülötte.

      A nap nem csak kizárólag a birkákról szólt, tanultam ugyanis egészen más témában is pár hasznos dolgot. Jelen volt ugyanis a Lucky For You border collie kennel (és ez itt akár a reklám helye is lehet :-) ) atyja, Kristóf, no meg Balázs, akiktől sok érdekes dolgot hallottam a kutyakiállítások világáról. Ki gondolta volna például azt, hogy ha egy border collie fehér szőrét kitéped, akkor oda fekete nő vissza? :-) És ki gondolta volna, hogy Cooper kutyámat egy vadidegen személy kb. 2 perc alatt be tudja állítani úgy, hogy nekem ez otthoni körülmények között eddig még sosem sikerült rendesen. Érdekes, hogy amikor én próbálom szépen beállítani, az első és hátsó lábai mintha nem tudnának egymástól függetlenül mozogni. Ha a hátsókat húzom ici-picivel hátrébb, akkor ő az elsőket is hátrébb rakja, ha viszont ezt kompenzálnám azzal, hogy az elsőket visszahelyezem előrébb, akkor ő a hátsókat is viszi ugyanabba az irányba. Ördögi kör... :-) Kristófnak azonban pillanatok alatt sikerült kiküszöbölni ezt a problémát. Hát hiába... Kristóf valóban profi ebben...

Lehet, hogy nem tökéletes, de az én  kezem alatt még sosem állt ilyen nyugodtan és szépen.

      Ez a bejegyzés most kivételesen tartalmaz pár hivatkozást, de úgy gondoltam, ha már név szerint megemlítek benne egyesületet, helyszínt meg kennelt, akkor ez a legkevesebb, hogy megosztom veletek ezek webes elérhetőségeit, úgyhogy csak kattintsatok bátran. Hátha valaki kutyás frizbizni szeretne, esetleg egy csodaszép border collie-t vásárolna, vagy éppen csak érdekelné egy kutyás-lovas egyesület munkája egy nyönyörű településen.

No, ennyit a terelő szemináriumokról. Lemaradás bepótlás folyt. köv. ...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.