Nos, mint azt tudjátok (vagy nem tudjátok) augusztus 22-én megérkezett hozzánk családunk új tagja, Álmos baba. Csodaszép, igazi erős férfikezdemény, csak hát ugye mint minden nagy macsó, ő is igencsak igényli a női figyelmet és gondoskodást. Egészen pontosan rám van szüksége a nap nagy részében (ami egy csecsemőnél persze természetes), ezért van most ez a nagy lemaradás itt a blog írásban. Szépen lassan azért pótolgatok, mert azért történtek/történnek dolgok nálunk kutyafronton is.

      Ami most a legaktuálisabb - ezért ezzel kezdeném - hogy 2 hete elkezdtünk mi is eljárni agilityzni Tonic és Gin gazdájának, Rékának a pályájára ide az utcánk végébe. Eddig négy (vagyis mivel mi Gergővel ketten vagyunk, így tulajdonképpen öt) gazdi és az ebeik vannak a gyakorlásokon. A kutyusok: Cooper, Tonic, Gin, Zsezsi, Bájos és Dorka (aki csak megfigyelő) és a gazdik: Gergő, Réka, Anett, Kriszta és én. Így tanulgatunk, gyakorolgatunk hetente kétszer, szerdán és vasárnap. Én többnyire csak rövidítetten tudok részt venni az edzéseken, mert ugye van egy tündéri kis szeretetcsomagom, akinek kizárólagos elemózsiája az anyatej, ami pedig belőlem származik és nem mindig jönnek ki úgy a szoptatások, hogy végig ott tudjak lenni. Egyébként meg pillanatnyilag a családfő, Gergő gyakorol Cooperrel. A viszonylag hosszú sportmentes időszakom (a terhesség legvége meg a 6 hetes gyermekágyi időszak) után erőnlét hiányában én egyenlőre még nem vállaltam be a futkározást, de most már ideje lesz nekem is beállnom.

      Na szóval, első alkalommal rögtön megtanultunk átmenni a kúszón, ami nagyjából azonnal sikerült. Annyira tetszett Coopernek, hogy sokszor csak úgy poénból, magától átfutott rajta, amikor elmentünk mellette. Aztán Rékáék megmutatták hogyan tanuljunk meg szabályosan átmenni a pallón, amit szétszedtek darabjaira és letették a földre, hogy úgy gyakoroljuk átvezetni rajta Coopert. Korábban már futott át pallón, de akkor igazából csak úgy játékból és mindig leugrott a végéről, ahelyett, hogy végigment volna rajta.

      Nekem haza kellett mennem hamarabb, de Gergőék még gyakorolták az ugrást is, bár Cooper kutya annyira okos, hogy inkább átbújt az akadály alatt, minthogy átugrotta volna. Végülis teljesen meg tudom érteni, hiszen az átbújás sokkal kevesebb energiát igényel, mint az ugrás. :-p Na de azért a végére kis segítséggel összejött a dolog.

Ez az X-es megoldás segítette őt abban, hogy rájöjjön, sokkal nagyobb buli átugrani, mint alatta közlekedni:

Itt meg egy távolugró:

     A harmadik alkalommal már pályát (vagyis pálya részletet) is mentek Gergőék és azt kell, hogy mondjam, nagyon ügyesek voltak. Cooper nagyon figyeli Gergő kezét, mert abban van az imádott zsinóros labdája, ami a motiváció és a jutalom is egyben. Bár úgy vesszük észre, hogy a szimpla lehetőség, hogy ugorhat, az jelenti az igazi motivációt a számára. Alig bír megmaradni a popsiján ugrásra indulás előtt, miután a gazdi leülteti és maradásra kényszeríti.

      Nagyon élvezi a dolgot, látszik rajta. Csak egy a baj vele, túl gyors a kis drága. Vagyis ez nem is lenne olyan nagy baj, ha ez a gyorsaság egy szupergyors gazdival párosulna. Szóval mondhatjuk úgy is, hogy Gergő túl lassú Cooperhez. :-p Mellesleg ez az irányítás dolog a pályán a gazdi részéről már ránézésre is nehéz, pedig ez az alapja az egésznek. Ha ugyanis a kutya nem követi rendesen a kezet vagy a kedves gazdi bénázik az irányítással, akkor aztán ott minden lesz (legfőképpen káosz), csak hibátlan pálya nem.

      Szóval így állunk most, ezt is kipróbáltuk és ha minden jól megy, folytatjuk is, mert nagyon jó kis szórakozás Coopernek is, meg nekünk is. Mondjuk neki kéne állni a futásra rágyúrni, mert ide nem árt a jó kondi. :-)

Most pedig következzék néhány életkép az edzésekről.

Gin és Tonic "segítettek" pályát építeni:

Zsezsi repülés közben:

Bájos:

Dorka ásás után, mintha mi sem történt volna:

És végezetül egy Tonic kutya, aki a palló tetején szemlélődik, miközben a nyelve a száján kívül maradt:

     Hát ennyi fért bele így röviden. Így is ez már a harmadik napja, hogy írom ezt a bejegyzést, szóval örülök, hogy végre sikerült befejezni. :-) Majd lesz videó is, ha egyszer olyan sok időm lesz, hogy megcsinálom és feltöltöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.