Ismét agility versenyen jártunk Cooperrel, immár második alkalommal, de ez most egy kis családias hangulatú házi verseny volt, szintén Veszprémben, ahol a II. Veszprémvölgyi Kupa is volt a múlt hónapban. De!!! Most nem szakadt az eső, mint az elmúlt három alkalommal, mikor Veszprémben jártunk. :D Szinte már furcsa is volt.

     A verseny előtt három nappal még vívódtam, hogy menjek-e, mivel a siófoki csapatból csak én értem rá aznap, így zsenge kis kezdőként teljesen egyedül kellett volna mennem, ha bevállalom. És hát bevállaltam. Már csak a gyakorlás kedvéért is, meg hát nekem is kell egy kis kikapcsolódás néha Álmos babám mellett.

      Vasárnap reggel csodaszép időre ébredtünk és ez alkalommal sikerült a kisfiam előtt felkelnem, hogy befejezzem az előző este már megkezdett készülődést. Miután átadtam Álmost a maminak megőrzésre, egyedül (vagyis Cooperrel együtt, de Gergő nélkül) indultam most útnak a kocsival és hát jó korán odaértem a helyszínre, úgyhogy segítettem kordont állítani meg pályát építeni. Mivel ez egy házi verseny volt, így a nevezéseket a helyszínen kellett leadni, ami versenyszámonként egy tábla csoki volt (külön kérés szerint nem olvadt állapotban :-) ). Cooperrel a kezdő jumping, a haladó agility és a gambling, vagyis a pontgyűjtő futamokba neveztünk. Egyedül a kúszó versenyen nem vettünk részt, de majd legközelebb!

      Időközben befutott Gergőm is a helyszínre, mert ő Balatonfüreden haverozott előző este, így végre már volt "a futamok előtt a labdát tőlem elvevő és kamerázó" segítségem is. A kezdő jumping-al indult a verseny. A pályabejárás közben volt egy nem csak a számomra nem teljesen egyértelmű rész. Ezzel kapcsolatban ki is játszottam a közönség segítségét kérő kártyámat és megkérdeztem Attilát (akik velünk együtt járta be a pályát, mivel ő is versenyzett ebben a számban), hogy "azt az ugrót ugyan hogyan, ha utána az jön?" Megkaptam a választ: teljes körbevezetéssel, ha a kutyám jól követi a kezemet. Oké, mondom! Meglesz, megpróbáljuk! :-)

   Ami a legjobb volt egyébként ebben a versenyben - és ami segített a meggyőzésben, hogy ott a helyünk -, hogy nem volt kizárás! :-) Csak pontlevonás az összesített eredményből, ha rontunk.

Itt van az első futamunk, a kezdő jumping No. 1. :

     Hát sikerült annál a bizonyos nehéz résznél elrontanunk a dolgot, de ezt leszámítva tök jót futottunk. Gyors is volt és figyelt is rám, nem akart kimenni a pályáról Gergőhöz, mint a múltkor majdnem, úgyhogy elégedett voltam. De ugye kaptunk pontlevonást. Miközben raktam vissza Cooperre a nyakörvet, jöttek oda hozzánk, hogy a stoppert nem indították el időben, ezért vagy adnak pár másodpercet az időmhöz (amit ők sem tartottak sportszerűnek) vagy lefutom még egyszer, ha akarom, de az a fránya pontlevonás már megmarad, csak az időmet mérnék le újra. Hát jó, akkor duplázunk. Az volt egyedül a necces, hogy egyetlen kutya volt már csak hátra és utána rögtön mehettünk is újra. De legalább bennünk volt még a drukk.

És akkor íme a kezdő jumping No. 2. :

     Gyakorlatilag majdnem tökéletes kört mentünk másodszorra, csak egy verőhibánk volt. Nem is értem, mert ez elég ritkán fordul elő, de gondolom a fáradtság meg a meleg... Ja, azt a trükkös részt ezúttal tökéletesen oldottuk meg, de most kifejezetten nagyon nagyon odafigyeltem Cooperre meg magamra is annál a fordításnál.

     Ezután a kutyának árnyékba vonulás, itatás és pihi, én meg mentem meglesni a haladó agility pálya építését. Gyorsan pörögtek az események, mindjárt jött megint a pályabejárás és hát igen... ez azért már nem kezdő pálya volt. Voltak benne durva szögek és ismét egy teljes kutyával fordulásos rész is. Én így nagy merész kezdőként bevállaltam, hogy az első akadálytól indulok és a palánkkal - ami a második volt - együtt megcsinálom a teljes pályát és így a haladók közt számítják majd be az eredményem. A palánk után volt egyébként egy nehéz szögben lerakott ugró, innen indultak azok a kezdők, akik nem vállalták be a palánkot. Utólag visszagondolva lehet elég lett volna nekem is innen indulnom, mert az ott egy tényleg elég nehéz rész volt, no de sebaj.

     A történelem megismételte önmagát ennél a futamnál és szinte kísértetiesen hasonló helyzet állt elő, mint a múltkori verseny agility futamánál. Cooper, a nagy kan, kiszúrt magának egy ivartalanított! kant az indulásunk előtt és olyan morgást nyomott ott le neki, hogy már azt hittem neki ugrik. Beállítottam az első akadály elé (ő közben csak morgott tovább és le nem vette a szemét az ellenségről), felvettem az induló pózt és hopp, Cooper nem mozdul. Nem akart elindulni, csak ült mérgesen és sandított hátrafelé. Na akkor ledomináltam, miközben ő még jobban feldühödött, úgyhogy gondoltam oldom a hangulatot a mágikus labdával. Elkértem Gergőtől és végül azzal a kezemben indultunk el.

Mutatom akkor ezt a futamunkat is, de az elejéről levágtam ezt a bizonyos balhés részt (mert egyébként az egész eset dokumentálva lett) :

     A zónánk nem volt meg, pedig én tökre úgy emlékszem, hogy megvolt, meg vertünk egyet és az utolsó akadállyal is meggyűlt a bajunk meg néha keringett Cooper össze meg vissza (legfőképpen a labda miatt, ami a kezemben kellett, hogy legyen ugyebár), no de ezeket leszámítva ügyik voltunk.

     A haladó agility futamok után jött az a bizonyos várva várt pontgyűjtő játék, amihez felfestették a kb 4m x 4m-es piros négyzetet a fűre és körbepakolták akadályokkal. Először nem akartam nevezni ebbe a versenyszámba (mert drága kutyám nem az a távirányíthatós fajta), de mivel ez csak egy jópofa játék, meggyőztem magam, hogy kipróbáljuk. A játék úgy indult, hogy a kutyát maradásra kellett bírni egy távolabb kijelölt kezdő vonalnál, amíg a gazdi szépen begyalogolt a mágikus négyzetbe és felvette a kezdő pózt, miután már előtte a "pályabejárásnál" kialakította a stratégiáját. A lényeg az volt, hogy a kutyát úgy kellett vezényszavakkal és kézjelekkel irányítani, hogy se a gazdi ne lépjen ki a négyzetből, se a kutyus ne lépjen be oda. Így kellett 1 perc alatt minél több akadályt teljesíteni szabadon választható sorrendben úgy, hogy az ugró 1, a távolugró és a kúszó 2, a palánk pedig 3 pontot ért. Na de a csavar az egészben, hogy nem szabadott ugyanazt az akadályt teljesítgetni egymás után, hanem minimum kettő másiknak kellett közben lennie, hogy pontot érjen. Voltak is, akik ezt a stratégiát választották és három akadály egymás utáni kombinációjával szereztek megszámlálhatatlan pontot. Gondolok itt a sheltie-kre... :-)

     Az a csoda, hogy Cooper tovább bírta 5 másodpercnél (mert előzetesen én nagyjából ennyire saccoltam a játékidőnket) és még kúszóba is be tudtam küldeni, talán kétszer is, ha jól emlékszem. Viszonylag hamar vége lett azért a körünknek, mert a kutyuli úgy gondolta, jobban szereti, ha közel van hozzám, mintsem távolról dirigáljak neki. :-) Nem számoltam hány pontot gyűjtöttem, de olyan erős középmezőnyben végezhettem ezzel az eredményemmel is. Hát hiába, mindenkinek új volt ez a játék, nem csak nekünk. :D

      A páros váltó kúszó versennyel zárultak a futamok, de abban mi már nem vettünk részt, de gondoltam most már maradunk az eredményhirdetésig, ami utána jött. Jól tettük, hogy nem indultunk haza, mert a kezdő jumping midi kategóriában Cooperrel elhoztunk a nagyon komoly harmadik helyet, úgyhogy elkészülhetett életünk első "dobogós" képe.

Íme a nyeremények még kiosztás előtt és olvadás közben:

Meg a büszke helyezettek:

     És nem. Nem csak fekete-fehér border collie-k versenyeztek, a fenti kép nem reprezentatív (hogy szakmai szavakkal éljek), csak a véletlen műve. :-)

      Hát így zárult ez a nap. Találkoztunk blog követővel is, Zizivel és gazdájával, akik egyébként megnyerték ezt a futamot. (Mellesleg Zizi csodaszép és ügyes szuka, remek barátnő lenne Coopernek, de ezt csak zárójelben jegyzem meg. :-p )

A végére még pár kép a futamok utánról.

A jól megérdemelt úszás előtt:

Úszás utáni száradás közben:

És az eredményhirdetésre váró fáradt kutya:

    Nagyon jó hangulatú, családias kis Dunántúli Agility Találkozót (mert erre kereszteltük át a rendezvényt a megjelentek hovatartozásának fényében) sikerült összehozni. Köszönjük a veszprémi SAT Agility-nek a szuper kis napot! Nagyon jól éreztük magunkat!

A futamok közbeni szuper pillanatképekért pedig köszönet Horváth Szabinának, aki lelkesen végigfotózta az egész eseményt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.