Volt megint egy Sió parti kiruccanásunk kábé két és fél hete, ahova most vittem fényképezőt is meg frizbit is, szóval adott volt a helyzet, hogy csináljunk pár képet is. Dobáltunk botot, frizbiztünk egy kicsit és végignéztük Gergő edzését is.

      Irigylem azért ezt a kutyát, elég szerencsés a kutyatársadalom tagjai között, hogy ilyen könnyen vízpart közelbe kerülhet. És ami a legjobb az egészben, hogy mindezt teljesen legálisan! A Balaton ugyanis az ebek számára totálisan tabu ugyebár, hála a ... nem is tudom ki találta ezt ki amúgy... na mindegy! Ha már egyszer itt van nekünk a Sió és még víz is van benne (mert gyakorlatilag egy évig csak kiszáradt pocsolyaként funkcionált), akkor miért ne használnánk?

     Az első napirendi pont egy ilyen séta alkalmával mindig az, hogy a partra leérve gondosan körbetekintünk, nincs-e látótávolságon belül a "botos bácsi" a nem éppen barátságos kutyájával, aztán, ha tiszta a terep, rá is térünk a következőre, a bot dobálásra. Ekkor Cooper gyakorlatilag már félig a vízben várja erősen koncentrálva (mint, ahogyan azt az első kép is remekül szemlélteti) a dobni valót, aztán huss, már úszik is a bot után.

     Mikor a vízből kiér a zsákmánnyal a szájában, mindig megdöbbenünk, mennyire vékonyka így lelapult szőrrel, csurom vizesen. Olyan mókás, mert ilyenkor a fülei is még kajlábbak, mint száraz állapotban. Olyan kis csumpi... :-) De aztán megrázza magát - az esetek 99 százalékában éppen mellettem - és szinte újra a régi... én meg örülök a kellemesen hűs, vizes felfrissülésnek.

       Miután lehűtötte magát a vízben, előkaptam a frizbiket és dobáltunk párat. Gergő meg megörökítette milyen jól is mutat a kezemben a korong, miközben egy kisebb méretű "görögdinnyét" cipelek a pocakomban. (A kis pocaklakó mellesleg augusztus 28-án érkezik hozzánk... legalábbis elvileg...)

      Néha vannak mókás helyzetek, mint például az alábbi képen. Nem értem például miért akarta a popsim irányából visszaadni nekem a frizbit, de hát ő a szuperintelligens kutya, ő biztos jobban tudja...

    Itt épp alig várja, hogy kiadjam a bűvös vezényszót és/vagy karjelet, hogy aztán engem megkerülve futhasson a korong után:

      Gergő is egészen beletanul lassacskán a fényképezésbe, hiszen semmi sem maradt le a következő általa készített képről, minden lényeges dolog szerepel rajta: egy gazdi, egy kutya meg még a frizbi is:

Koncentrálás, készülődés a flipre:

Ééééss... flip... :

     Amíg Gergő edzett, addig mi frizbizgettünk még kicsit meg pihengettünk Cooperrel, aztán már egészen este lett, mire elindultunk haza.

Hát ennyi így röviden, tömören, képekkel illusztrálva. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.