Így pótlás gyanánt írnék egy egészen kicsit arról a kutyás sportról, amiben szerintem jobban el fogunk mélyülni Cooperrel, hiszen úgy tűnik egészen passzol az egyéniségéhez és az adottságaihoz. Meg mert nekem is nagyon bejön... Ez pedig a korongozás. Egész nyáron sokat frizbiztünk, Cooper is és én is tanulgatunk folyamatosan most is, hogy aztán jövőre akár versenyen is elindulhassunk kezdő freestyle kategóriában. A legtöbbet az udvarban dobálunk, bár ez sokszor csak amolyan mókázás, de az utóbbi időben elkezdtünk konkrét trükköket, mozdulatokat, dobásokat gyakorolni. Szép flip-et ugrik már és a "butterfly" dobást is el tudja kapni az esetek egész nagy százalékában. Ezt a két trükköt amúgy kifejezetten imádja. Szinte látszik rajta, hogy mondaná: "Még egy ilyet! Még egy ilyet! Dobj még egy ilyet, légyszi!" :-) Az a feszült figyelem és koncentráció, mielőtt dobom neki a "pillangót" vagy a flip-et... cuki nagyon!

    Elkezdtük tanulni a testről elrugaszkodásokat. Hátra már fel tud ugrani, de egyenlőre még inkább az egyensúlyozást gyakorolgatjuk, mert van mit fejlődni ezen a téren. Meg hát Cooper mégsem az a 15 kilós kis szuka, akit minden nehézség nélkül meg tudsz tartani a hátadon vagy éppen háton fekve a talpadon és mondjuk meg sem érzed, ahogy elrugaszkodik rólad egy-egy ilyen trükknél. Ő egy 21 kilós, fajtáján belül igencsak nagynak számító és kicsit még kajla kanocska, szóval az én nem egészen 50 kilómnak sem árt az izmosodás, nehogy baleset legyen a vége.

      Nagyon rá van indulva a frizbire, talán most már kimondhatom, hogy jobban mint a labdára (azt ugyanis már csak nagyon ritkán vesszük elő). Ha véletlenül mégis elő kerül, akkor sokszor már nem is érdekli, ha a korongok ott vannak a közelben. És ez így is van jól. :-) Ja és megemlíteném még azt is, hogy ha véletlenül elő is kerül a labda, akkor azt sosem én veszem elő, hanem kedves párom vagy apósom, úgyhogy lassan valami büntetésen kéne gondolkodnom, amivel rendet tehetek a család tagjai között a "labda vagy nem labda" ügyben. "Fő a következetesség" alapon...

      Pár napja fordult elő az az eset, hogy munka után hazaérve gyorsan elővettem az udvaron a frizbiket a helyükről, hogy dobáljunk egy kicsit, amíg világos van, de be kellett mennem a házba a maradék kettőért, mert azokat fent hagytam az emeleten pár napja. Gyorsan a teraszon lévő asztalra tettem a 3 frizbit, amíg visszaszaladtam a házba és azt veszem észre, hogy Cooper meredten, szinte kővé dermedve ül az asztal előtt és szemez a frizbikkel összecsukott szájjal (ami nála erős koncentrációt jelez :-)). Néha izgatottan fészkelődött ülő helyzetében, de egy pillanatra sem vette le a szemét a korongokról. Na mondom, sietek fel a többiért, mert szegény kutya mindjárt szívinfarktust kap, ha nem kezdek el vele azonnal frizbizni. :-p Mire visszaértem az emeletről, Cooper ugyanabban a koncentrálós pozícióban volt, mint mikor ott hagytam, de egy gyors pillantás erejéig odafordult hozzám, a tekintete pedig beszédes volt: "Vigyáztam rájuk, amíg te felszaladtál, de nem kezdhetnénk már el végre?!" ...Imádom!

    Egy baj van csak a kuttyal: nagyon kapkod a drága, mert sokszor túlpörög az izgalomtól és emiatt kicsit figyelmetlen. A kapkodás miatt van az is, hogy például a kinyújtott lábam felett átugrásnál gyakran elkaszálja a lábamat a hátsó lábaival, mert nem emeli azokat rendesen, túl laposan ugrik. A fentebb említett frizbizős napon konkrétan sikerült annyira összeütköznünk, hogy sántítás lett a vége, de hamar helyrejött neki egy kis masszírozás és pár perc pihenés után. Kajla kutya...

     Nem csak Cooper, de én is kezdem egyre jobban megszeretni ezt a korongozást. Sokkal jobban tetszik, mint bármelyik másik kutyás sport, legyen szó agilityről, dog dancingről vagy bármi másról. Igyekszem én is ügyesedni (nem voltam soha jó ugyanis az ilyen hajigálós sportokban) meg új mozdulatokat tanulni. A minap például a frizbi pörgetéseket gyakorolgattam az emeleten, de egyenlőre még többször landolt a frizbi a földön, minthogy a kezemben maradt volna a pörgés után. No de nem baj, a lelkesedés megvan és fő a pozitív hozzáállás, sok gyakorlással minden sikerülni fog, aztán nagyon menő leszek. Vagyis menők leszünk! :) Szeretnék olyan trükköt illetve trükköket is betanulni, amit még nem igazán láttam mástól, de ehhez segítségül kell hívnom a bennem nem is olyan mélyen szunnyadó kreativitásomat. Rajta vagyunk az ügyön...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.