Nem sok hóval találkoztunk a legutóbbi bejegyzésünk óta, de csodák csodájára (és már egyáltalán nem örömünkre) március végén még visszalátogatott Siófokra is a tél, hogy erőlködjön még egy utolsót húsvét előtt. Na de legalább Cooper élvezte ezt a 2 napos tavaszi hóesést.

     A következő képek egy reggeli hólapátolás közben készültek még munkába indulás előtt, úgyhogy kellőképpen friss és kipihent volt a kutty az őrültködéshez. Reggelente (és a képen is éppen) a madarakkal viaskodik a drága, ha épp fel van pörögve és nincs más elfoglaltsága. Mint ahogy az az alábbi képen is látszik, nagyon rossz szemmel nézi, ha az Ő területén belül aranyos kis csiripelő madarak ücsörögnek az Ő fáin. Rosszallását pedig ugrálva ugatással mutatja ki. Mivel most mi is kint voltunk vele reggel, egy kicsit produkálta is magát... őrület... :) Ugyanilyen intenzitással ugrál a hulló hópelyhek után is, de azokat ráadásul még be is akarja kapni repülés közben.

    Aztán ha az utcán elhalad egy autó, a következő képpel találkozhatunk a leggyakrabban, ha Cooper épp nem a kerítésnél őrzi a házat:

Mint egy száguldó hógolyó... csak úgy porzik utána a sok hó, ha egyszer beindul! :-) Annyira gyors ilyenkor, hogy még lefényképezni is elég nehéz, úgyhogy nagy szó, hogy sikerült.

      Alapesetben ez az ő törzshelye (a lenti képen), elöl a kerítésnél. Bár a képen most épp ránk figyel, nem az utcát kémleli, de itt szokott fel-alá rohangálni egész nap, oda-vissza, mintha kötelező lenne neki.

      Imádta ezt a két napos meglepetés havazást, fetrengett és ugrált a hóban játék közben. Jó pár labda a hó fogságába esett, mert sokszor nem találta meg őket a nagy fehérségben, de majd ha minden elolvad, akkor előkerülnek valahonnan.

      Az alsó kép egyik délután készült. Az éppen hulló hópelyhek után ugrálást akartam volna megörökíteni, de mire beszaladtam a fényképezőgépért és kiértem vele, addigra már abbahagyta és hozta a labdáját játszani, úgyhogy csak ilyen hóban fekvős, labdás képet csináltam róla. Persze ilyenkor is mindig az ember lábát sasolja erősen, hátha elkezded neki rugdosni a havat, ami után ugrálhat. Igazából mindegy mi az, csak repüljön, hulljon vagy mozogjon és lehessen utána ugrálni, mert akkor az máris izgalmas.

     Mindenki állandóan mondja, hogy milyen gyönyörű tiszta ez a kutya, stb., stb., aztán ilyenkor látszik, hogy igazából nem is olyan fehér... a hóhoz képest legalábbis... Sebaj, nemsokára úgyis elolvad a hó és akkor Cooper lesz a legfehérebb megint a környéken! :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.