Cooper a tegnapelőtti napon életének egyik igazán fontos mérföldkövéhez érkezett: megismerkedett leendő jó barátjával, a klikkerrel. Ő még nem is tudja, de az elkövetkezendő időkben sok-sok percen, órán keresztül fogja nap mint nap hallani a számára egyenlőre még semmit nem mondó hangot…KLIKK…

Aki esetleg nem tudná mi is az a klikker és a klikkeres képzés,  annak íme egy rövidke gyorstalpaló:

Maga a klikker egy  - a tenyérben elférő -  fém lapocska műanyag burkolattal, amely benyomva jellegzetes kattanó hangot ad. A klikker hangja a kutyakiképzés során azt fogja jelenteni a kutyus számára, hogy: „jól van, ügyes vagy, ezt vártam tőled”. Hangja jellegzetes, fémes, kattogó és semmilyen más, a környezetben is előforduló hangra nem hasonlít. A klikker tehát egy olyan eszköz, amivel pontosan és egyértelműen tudjuk jelezni az állatnak azt a pillanatot, amikor olyat tett, amiért a jutalom jár. A klikker hangját közvetlenül követő jutalommal pedig még jobban megerősítjük a helyes viselkedést. A nem kívánatos viselkedést pedig figyelmen kívül hagyjuk, semmiképpen sem büntetünk, nem kényszerítünk ki semmit, csak pozitív megerősítést alkalmazunk.

Nos, ezzel a módszerrel rengeteg hasznos vagy éppen kevésbé hasznos, de mókás dologra lehet megtanítani ebünket rövid idő alatt. Ám ahhoz, hogy a kutya megtanulja mit is jelent az a bűvös KLIKK hang, először bele kell vésni az okos kis fejébe, hogy KLIKK=helyes viselkedés=jutalom. No lényeg a lényeg, hogy ezt kezdtük el tegnap Cooperrel a lovardában Gergő segítségével. Lovardába indulás előtt magunkhoz vettünk egy adag apróra vágott finom, illatos sonkát, na meg a klikkert és irány a kutya.

A kennelből kivéve nehezen sikerült olyan helyre vinnünk a kutyust, ahova nem követtek minket őrült nyomkövető módjára az alomtesók és Angie, a nagytesó, de aztán nagy nehezen elkezdtük az első tréninget. Cooper leültetve elém… KLIKK és jutalomfalat… aztán ugyanez sokszor egymás után, amíg el nem fogyott a sonka. Pár perc volt csupán az egész és így elsőre természetesen még nem volt különösebb reakciója a klikker hangjára, de a jutalomfalatoknak nagyon örült. Addig kell viszont ezt a gyakorlást folytatni minden nap pár alkalommal, amíg egyszer csak azt nem veszem észre, hogy KLIKK… és Cooper bárhol is legyen, bármit csináljon (akár épp a kertet ássa), odafordítja fejét a hang irányába, sőt oda is szalad hozzám a klikk után járó jutalomfalatért.

Szomorúan hagytuk ott Coopert a lovardában, de már csak pár nap és pénteken visszük haza. Otthon már mindenki nagyon várja. Pár dolgot még be kell szerezni és el kell intézni az érkezéséig, így lesz mit csinálni a még hátralevő 1,5 napban.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.