2 hónapos várakozás után végre megérkezett....

     Munka után rögtön indultunk a lovardába Cooperért, ahol megkapta kis piros nyakörvét és még egy utolsó búcsút vett tesóitól és anyukájától. Bár a jövőben Smiley-val, Angie-vel, na meg alomtesójával, Bella-val sokszor fognak még találkozni, de a többi tesóval nem valószínű. Kezembe vettem a kutyust és irány a kocsi. Mindenféle doboz vagy egyéb segédeszköz nélkül, pusztán egy pokróccal és a kutyával az ölemben indultunk haza. Az úton Cooper úgy viselkedett, mintha ezelőtt már vagy jó párszor ült volna kocsiban, érdeklődően kémlelt kifelé ás ahogy a kocsi ide-oda mozgott, többször "megpuszilta" aprócska nedves orrával a kocsiajtót. Néha helyezkedett egyet vagy éppen lefeküdt, bár aludni nem volt ideje a pár perces út alatt.

     Hazaérve jött a másik nagy öröm: Cooper - miután lába először érte új otthona gyepét - egyből vagányan és teljesen felszabadultan nekiindult a kertnek...mintha világ életében itt lakott volna és mintha csak ezt gondolná magában: "Hmmm...új hely, bár minden tök ugyanolyan mint a lovardában volt, itt is van fű meg sok növény. Akkor most játszunk vagy mi van?!"

Felváltva játszott és aludt a délután hátralevő részében, de mindig ott volt a közelünkben a biztonság kedvéért. Csak az új hangok, mint például a harangozás és a szomszédunk különös locsolási szokásaiból származó hangok ijesztették meg néha a csöppséget, aki ilyenkor fülét-farkát behúzva szaladt a hanggal ellentétes irányba. Persze a hirtelen jött ijedtség után hamar megnyugodott és a hang irányába indult kíváncsian.

Öröm volt nézni és dögönyözni egész délután ezt a szépséget, minden reakciója alapján ígéretesnek tűnik az agility munkához. Klikkereztünk ma is pár percet, elsőként ugyanis meg kell tanulnia, hogy a klikker hangja egyfajta jutalmat, vagyis jót jelent. A figyelme folyamatos volt gyakorlás közben, már most látszik rajta mennyire okos kiskutya. Egész nap csak kettő halk nyüszítést hallottam a kutyától, jól viselte az elválasztást.

Megvolt az első itteni vacsi is, az étvágyával nincs gond, az biztos! :-) Vacsora és szürkület után jött az első nehéznek gondolt mozzanat: "zárjuk be a kutyát és hagyjuk ott éjszakára a kennelben" című műsor. Tudvalevő ugyanis, hogy új helyen az első pár éjszaka egy kiskutyának általában nyüszítéssel telik. Nos, Cooper valóban nyüszített párat hangosan, mikor otthagytuk, de pár perccel később, amikor titokban kilopóztunk meglesni, már csendben feküdt bent az óljában.

     Összességében azt kell, hogy mondjam, nagyon sokat segített Coopernek és nekünk is, hogy születésétől fogva folyamatosan látogattuk és foglalkoztunk vele. Határozottan látszik rajta. Egy felszabadult, vagány kiskutya lett a jutalmunk. Egy igazi mintakutya! Eddig legalábbis... :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.