Szuper jó idő volt az elmúlt pár napban, igazi nyárias hangulat. Olyannyira nyárias, hogy 2 napja késő délután le is ugrottunk a partra, hogy fürödjünk egyet a Balcsiban. Persze Coopert is vittük magunkkal, hiszen ugyebár szocializálódunk… meg hát amúgy is… mindenhova visszük majd magunkkal, ahova csak lehet.

     Felnőtt kutya módjára viselkedik már a kocsiban, a hátsó ülés közepén ült az ölemben nyakát kinyújtva, hogy mindent lásson előre a szélvédőn keresztül. Már tudja, hogy ha megáll a kocsi, akkor valószínűleg kiszállunk, most is izgatottan nézte már az ajtót, hogy mikor nyílik ki, miután leparkoltunk a parton. Póráz a nyakörvön és már ugrott is ki a kocsiból.

Kutyánk első reakciója körülbelül ez lehetett, amikor meglátta a Balatont: „ÁÁÁÁ…Jaajjj…mi a fene ez a hatalmas nagy fényes felület?! Én ugyan nem megyek közel!” Hamar rájött utána, hogy az víz, amitől nem kell félni. Tudomásom szerint a border collie-k imádják a vizet, kíváncsi voltam Cooper viselkedése ezt beigazolja-e.

Először én mentem be a vízbe, Gergő addig vigyázott Cooper-re, aki addigra már kezdett megbarátkozni a hatalmas vízfelület látványával. Aztán ahogy észrevette, hogy én vagyok az, aki a vízből szólítgatja a nevén, rögtön nyüszítve húzta a pórázt tartó Gergőt a víz felé. Aztán pillanatok múlva a kutyus már a lépcső azon fokán állt, ahol már a lába a vízben volt. Elsőre nem engedtük tovább, mert nagyon kajlán ugrált a csúszós lépcsőn, féltünk, hogy hirtelen belecsúszik a vízbe és nagyon megijed. Csere következett, Gergő ment a vízbe és én vigyáztam Cooper-re a parton. A szituáció ugyanaz, mint előbb: kutyánk húz a víz felé… hát hadd menjen. Gergő segítségével sikerült Coopert úszásnak még nem igazán mondható vízben mozgásra bírni. Megtámasztottuk alulról a kis hasát, hogy bátrabban indulhasson el a vízben, de természetesen rögtön ijedt lett a tekintete, ahogy a biztonságos lépcsőfokot elhagyta és eltűnt a talaj a lába alól. Gyorsan ki is emeltük, mókásan nézett ki, egy csivavához hasonlított, mert olyan vékony lett a lába a rátapadt szőr miatt. Természetesen első dolga volt, hogy meghemperegjen egy kis homokban, így aztán jó homokosan, sárosan indultunk vissza egy kis törölközés után a kocsihoz.

     Jól szórakoztunk, mi is és szerintünk Cooper is. Lehűtöttük kicsit magunkat azután a forró nap után. Otthon aztán még elmentünk egy nagy sétára. Cooper a legtöbb kutyától már nem fél kerítésen keresztül, sőt többnyire vissza is ugat nekik.

    Hamarosan csinálok egy videót az eddig közösen töltött 2 hétről és az eddig tanultakról. Addig is olvassátok a történeteinket!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.