...kicsit elmaradva bár, de újra jelentkezünk...

    Repülnek a hetek ezzel a kutyával...3 nap múlva Cooper kutyám eléri a fél éves, rettentően hatalmas kort, pedig csak nemrég volt, hogy hozzánk került...4 hónapja... Elképesztő mennyire hozzá tud nőni az emberhez egy kutya, ha napi rendszerességgel foglalkozik és törődik vele. Főleg egy hiperaktív, mindent szétrágó, éjszaka hosszasan és hangosan ugató, napközben serényen kertészkedő border collie kölyök.

    Így szeptember közepén azért már én is lassan felfogom, hogy vége a nyárnak. Hamar eltelt, de tartalmas volt és ehhez Cooper is hozzájárult. A szezon végére, szeptember elejére beiktattunk még egy kis utószezonos, hazai nyaralást Bátonyterenyére, majd a bükki nemzeti parkhoz. Egy éjszaka sátorozás Bátonyterenyén, majd 6 éjszaka apartmanozás Szilvásváradon...és természetesen Cooper sem maradt otthon.

   Szeptember 3-án, szombaton kezdődött a pihenés a tanyán (mi csak így hívjuk a Taoista Egyház tulajdonában lévő gyönyörű helyet Bátonyterenyén, ahol a kung fu edzőtáborok szoktak lenni) egy 2 napos rendezvényen. Napközben előadások és kiállítások, este pedig zenés és egyéb műsorok. Ha csak visszagondolok erre a két napra, egyből egy szó jut eszembe: Cooper. Ez volt ugyanis a legtöbbet hallott szó ott a tanyán azon a hétvégén. Az magyarázat egyszerű: sok-sok gyerek volt, akik egész végig Cooper kutyánkon lógtak, nem kímélve őt társaságukkal. Amikor csak kerestem a kutyát, mindig azt láttam, hogy a gyerkőcök a nevét kiabálva kergetik őt, vagy éppen fordítva, Cooper futkározott - vagy inkább már menekült - előlük. Sokszor már sajnáltam szegény ebet, amiért nem hagyják nyugodtan pihenni, de mindezek ellenére elég jól bírta a megpróbáltatásokat és a sok nyaggatást. Hozzá kell tennem, hogy jól elfáradt azért a második nap délutánjára.

    Vasárnap késő délután a tanyáról egyből Szilvásvárad felé ettük az irányt, ahol egy kutyabarát apartmanban szálltunk meg 6 éjszakára. Cooper minden éjjel bent aludt velünk és úgy viselkedett, mintha mindig is szobakutya lett volna, holott előtte mindössze 2 éjszakát aludt velünk a siófoki hálószobában erre az útra való felkészülésképpen. Reggelente majdnem óramű pontossággal 6 óra után pár perccel Gergő kezét nyalogatva ébresztett bennünket, hogy vegyük észre: ő bizony felkelt és ki akar menni. Gyors hámfelcsatolás után már kint is voltak a ház előtti parkban Gergővel, ott aztán pisi, kaki, majd irány vissza még egy picit az ágyba lustálkodni...mert hát azért mégis csak nyaralni jöttünk ugyebár. :-) Persze nem volt hiány testmozgásban sem, hiszen éppen azért választottuk ezt a környéket, mert csodaszép túraútvonalak vezetnek keresztül a Bükkön. Sorrendben egy 8, 6, 15, majd legvégül egy kb. 10-11 km-es túrát csináltunk meg. A legnehezebb a 15 km-es kirándulás Istállós-kőre felvezető része volt, mert hát mint az utólag kiderült, természetesen a nehezebbik irányból indultunk neki ennek a túrának. A csúcsig vezető domborzati viszonyok néhol közel olyanok voltak, mintha sziklamászáson vettünk volna részt. Cooper többször a lábunk elé ült menet közben, akadályt képezve ezzel a továbbhaladáshoz, mintha azt jelezte volna, hogy "Héééé, ezt ti sem gondolhatjátok komolyan!" Nagy boldogság volt aztán, mikor végre felértünk a legmagasabb pontig, az Istállós-kőig, ahol le is pihentünk picit. Onnantól kezdve szerencsére nagyrészt már csak lefelé mentünk.

    Cooper igazából mindegyik túrán jól érezte magát, neki mindegy volt, hogy hegynek fel vagy hegynek lefele ballagunk, a legtöbbször pár méterrel előttünk haladt és időnként megállt, hogy hátranézzen, megvagyunk-e, aztán szaladt tovább boldogan. Akkor nevettünk jót rajta, amikor egyik alkalommal rossz irányba mentünk (Jó, jó! Mondhatjuk azt is, hogy eltévedtünk.), majd amikor erre rájöttünk és visszafordultunk, Coopert mintha rakétából lőtték volna ki, teljes sebességgel sprintelt visszafele, de olyan lendülettel, hogy nem is tudom, hogyan állt meg a lejtő alján, mert azt már nem láttuk, ugyanis olyan messzire előreszaladt. :-) Kicsit sem nézhetett minket hülyének, amint össze-vissza gondolkodtunk a helyes útirányt illetően, de a lényeg, hogy hamar megtaláltuk a turistajelzésünket és mentünk tovább a jó útvonalon.

    A túrák végén hazafele jövet általában beültünk valahova enni-inni, mialatt Cooper szépen nyugodtan feküdt a lábunknál az asztal alatt. Nagyon jól viselkedett, bár ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy előtte sok-sok km-t lekutyagolt velünk. Este lefekvés előtt azért még beiktattunk egy kis frizbizést és szaladgálást az apartman előtti parkban, hogy biztos legyen a siker az alvást illetően. Hát mit is mondhatnék, nem  is volt gond az alvással egyik éjszaka sem. :-)

    Első közös egy térségben alvós nyaralásunk volt ez, de nagyon tetszett. Biztos lesz még ilyen, sőt azt is remélem, hogy Cooper egyszer tán még külföldre is kijut velünk egy hosszabb nyaralásra.

   A nyaralás alatt rengeteg időt töltöttünk az erdőben és hát kicsit szomorúan, de beletörődve tapasztaltam, hogy az erdő talaja bizony már tele van sárgás-barnás lehullott levelekkel. Megérkezett az ősz! Bár a legtöbb fa még tartja magát és zöldell teljes szépségében, itt Siófokon is látom már, hogy egy-két fácska alatt szépen lassan gyűlnek a megfáradt levelek. De ez az évszakváltás nem szegi kedvünket és bár lehet, hogy többet fog esni az eső és a hőmérséklet sem lesz 30 fok felett, ősszel is sokat fogunk kirándulni, hiszen van egy energiabomba kutyánk, aki szinte él-hal azért, hogy velünk tölthessen minél több időt. Ráadásul ha ezt úgy teheti, hogy mindeközben a friss levegőn van és futkározhat szabadon, ő akkor a legboldogabb. Imádjuk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.