Cooper blogja kisebb szünet után ismét jelentkezik. Mindenkitől elnézést kérek, de ez az esküvő szervezés, aztán utána a nászút és Gergőtől való búcsúzkodás teljesen lefoglalta minden szabad percemet, így kissé elhanyagoltam a bejegyzés írást. Na de most már újult erővel, immár feleségként folytatom az írogatást.

   Szóval. Megvolt az esküvő, úgyhogy Cooper kutya most már tényleg nem zabigyerek többé. Gergő ugyan az esküvő után 2,5 héttel elutazott 2 hónapra Kínába, de, ha visszajön, újra teljes lesz a falka. Legutóbbi írásunk óta nem sok érdekes történt, ugyanis szegény kutyulit kicsit elhanyagoltuk az esküvőszervezés-esküvő-nászút időszakban, de most már visszatértünk a régi kerékvágásba.

     Cooper legújabb hülyesége (vagyis nem teljesen új, mert kisebb korában is volt egy ilyen időszaka), hogy éjszakánként leállíthatatlanul ugat. Én nem tudom mit kéne vele csinálni, de már kb 2 hete folyamatosan minden éjszaka többször is felébredek arra, hogy ő teljes erőbedobással, torkaszakadtából üvölt az ablakom alatt. Sokszor nincs is rá semmi oka, hogy ugasson, mert közel s távol sehol egy árva lélek vagy mozgó tárgy nem található az utcán, ami idegesíthetné. Vagy csak én nem látom, amit ő igen... És hiába ordítok ki neki az ablakból, nem hagyja abba. Teljesen el van borulva az agya ilyenkor. Minden este 11-12 és hajnali 3-4 óra környékén. Most vagy szellemet lát vagy egyszerűen csak ekkortájt kezd el unatkozni, mivel egész nap csak döglik napközben a meleg miatt és muszáj megvédenie a területét a láthatatlan betolakodóktól.

     Próbáltam már, hogy este (viszonylag későn) elvittem biciklivel megfuttatni a Sió parti bicikli úton, hátha le tudom fárasztani és nem lesz kedve éjszaka feleslegesen ugatni. Nagyon élvezte, de hamar kipurcant ebben a nagy melegben és visszább vett a tempóból. Pancsikolt is egyet visszafelé a gát aljánál. Valami moszatokat szedett ki a vízben a talajról úgy, hogy szó szerint búvárkodott, az egész feje elmerült a vízben. Volt aztán nagy fülrázás, mikor kijött, mert gondolom belement a víz. Hazaérve pihenés gyanánt lefeküdt a fóliasátor bejáratához, miközben én a paradicsomokat kötöztem odabent és nagy érdeklődéssel figyelte minden mozdulatomat, aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy ott van mögöttem a sátorban és engem néz. :-) Cuki pofa. Hát ezen a bizonyos éjszakán sem lett jobb a helyzet, éjszaka megint ugatásra ébredtem.

     Az utóbbi napokban kitaláltam Coopernek egy újabb rendkívül jópofa játékot. :-) A slagozást. Eddig mindig félt, ha közelítettünk felé a slaggal. Az történt egészen pontosan, hogy először csak fröcsköltem a fejére a frizbijével a vizet a kis medencéjéből, aztán ideges lett és be akarta kapni a repülő vízcseppeket és úgy ugrált össze-vissza. Épp folyt az esti locsolás az udvaron, úgyhogy a slag a locsolófejjel épp a földön volt az egyik bokor  tövében és folyt belőle a víz. Na mondom, kipróbálok valamit. Kézbe vettem a slagot és odahívtam a kutyát, aztán lespricceltem vele. Először megijedt, aztán odajött és folytatta ugyanazt, amint a medencéjénél. Olyan hatalmasakat ugrott, miközben fröcsköltem, hogy én olyat még nem láttam és mindeközben persze próbálta harapni a vizet. Sikerült legalább lehűteni kicsit. Csurom víz lett a drága. Azóta ezt a játékot minden nap többször is játsszuk, mert ebben a nagy hőségben szerintem nagyon jól esik neki. Ja és az alábbi videón hallani is lehet, ahogy csattognak a fogai közben. :-) Mivel a felvételt én készítettem, a háttérben én vigyorgok olyan idiótán.

     És akkor egy kis friss sztori: Tegnap este útnak indultunk Cooperrel a Fő tér felé, hogy belehallgassunk a Zséda koncertbe, ami a most megnyílt Sió Pláza miatt volt. Sokan voltak a téren nagyon. Összehaverkodtunk egy szetter keverék lány kutyával, körülöttünk kb. mindenki a két kutyát nézte, ahogy ismerkednek. Aztán mondom magamban: menjünk akkor egy jó nagy kört, mert olyan kellemes az idő. És hát miért is ne? Hétvége van, ráérünk. Lementünk a Petőfi sétányra a Sió utcai (vagy hogy hívják) vasúti átkelőn keresztül, mert ugye a felüljárót nem szereti a drága. :-) Benedekék felé vettük az irányt az ékszerüzlethez. Szinte hihetetlen, hogy mennyire kezelhetően viselkedik ez a kutya tömegben. Komolyan mondom, csak tömegben kéne vele sétálni. Laza póráz, fegyelem.... Örültem nagyon! A sétányon akkora tömeg volt, mint mondjuk egy augusztusi szombat éjszakán. Nem tudom, hogy ez most annak tudható-e be, hogy megnyílt a Pláza és emiatt amúgy is programok vannak a téren vagy csak szimplán tényleg megkezdődött a szezon. Sokan bámulták Coopert és elismerő megjegyzéseket hallottam mindenhonnan félfüllel. Jó páran megsimogatták és ő ezt rettentően élvezte. Mindig is élvezi. Szerintem nagyon jó terápiás kutya lenne belőle, mert imádja, ha simizik vagy masszírozzák. Nagyon bújós kutya tud lenni. Mindenkinek nyújtja a mellső mancsait és puszizkodna ezerrel. Helyes volt nagyon.

     A sétány után visszafele a Jókai park felé vettük az irányt. Nem tudom mit érzett Cooper a parkban, de odafele is meg visszafele is meghempergett egyszer-egyszer a fűben. Aztán ahogy kiértünk a parkból, összetalálkoztuk egy tacskó nagyságú keverék kutyával. Egy idősebb házaspárral volt. Nem merte odaengedni a kutyát Cooperhez, hogy összeszagoljon vele, pedig látszott rajta, hogy szerencsétlen kutya nagyon akarta volna a dolgot. Mondom a néninek, engedje már azt a kutyát, mert attól, hogy két lábra állítja a kutyát a pórázát tartva, csak ideges lesz az amúgy tök nyugodt kutya, aki csak ismerkedni akart. Na nagy nehezen odaengedte Cooperhez és elmesélte miért félti ennyire. Most műtötték nemrég a hasát, mert egy kutya megharapta és a gazdája szerint bizalmatlan most idegen kutyákkal.

     Hamar összehaverkodtak nagy pórázösszegubancolás közepette, úgyhogy rögtön ledobtam a pórázt a földre, hadd ficánkoljon szabadon Cooper. Mondom a nőnek, engedje el ő is, hadd hemperegjenek egy nagyot, mert láthatóan jól kijöttek egymással. Addig addig mondta, hogy nem engedi el, mire a kutyája kijátszotta magát a nyakörvből. :-) Volt ám nagy riadalom a néni részéről. Nyugtattam, hogy ne aggódjon, játszanak, nem fog elmenni, de ő riadtan megkérte férjét, hogy fogja meg gyorsan a kutyát. Coopert magamhoz hívtam, ő éppen jött is volna már hozzám, de a bácsi őt is megfogta nekem (gondolta biztos, ami biztos vagy nem tudom :-) ). A néni nagyon megköszönte a játékot, mert azt mondta még életében nem látta a kutyáját ilyen jót játszani más kutyával, főleg most, hogy állítólagosan bizalmatlan lett az eb. Azt hozzá kell tennem, hogy az ő kutyája is fiú volt és felváltva akarták egymást (hát hogy is mondjam) megszeretgetni, miközben a járókelők olvadozva mondták, hogy "De aaaranyosaaaak!" meg "szerelem első látásra", én meg nevetve mondtam nekik, hogy mindkettő fiú, de nem probléma. :-) Ezen kívül még sok kutyával találkoztunk egy-egy összeszagolás erejéig, úgyhogy úgy érzem Coopernek kellően kapcsolatteremtősre és ingergazdagra sikeredett ez a tegnap esti séta.

Hát így most hirtelen ennyi tellett tőlem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.