No. Ez is megvolt! :-) Elsőként szeretném megjegyezni, hogy nagyon büszke vagyok Cooperre, magamra és az egész Funnylity Team-re (mert lett csapatnevünk is ám!) is, hogy ilyen ügyesek voltunk. Igaz ez nem feltétlenül az eredményeinkben mutatkozott meg :-p, de erről majd kicsit később, csak szépen sorban.

         Kedves drága kisfiam tett róla szombat reggel, hogy legyen elég időnk összekészülődni és időben odaérni a versenyre Veszprémbe, ugyanis negyed 6-kor már kukorékolt és kérte a reggelijét, úgyhogy nem kellett ébresztőórára kelnünk. Gyors etetés után rögtön vissza is aludt, mi meg nekiálltunk pakolászni, gyors reggeli, aztán valamikor háromnegyed 7 körül indultunk el, ha jól emlékszem. Az ég felhősödött, az eső is csepergett, aztán nemsokkal azután, hogy útra keltünk, el is kezdett úgy rendesen szakadni. De úgy tényleg rendesen. Gyors pillantás okostelefonon az időképre: hát ez nem is fog még elállni egy jó darabig, sőt, éppen Veszprém felett tombol a legjobban. Pedig én úgy készültem, hogy 30 fok meleg lesz és meg fogunk tikkadni, ehelyett 16 fok volt, zuhogó eső, villámlás és stb.

   Nagy öröm, mikor odaértünk, hiszen volt helyünk a pályához legközelebbi parkolóban. Összesen kb tíz kocsi lehetett ott, hála a korai érkezésnek és a "szuper" időnek. Esőkabát és hosszú gatya fel (még jó, hogy vittünk egyébként), kocsiból ki bánatosan, Réka és Anett már ott voltak, ők is kicsit kétségbeesetten üdvözöltek minket. Azzal kezdtük, hogy megkerestünk Attilát, a verseny szervezőjét, hogy megkérdezzük "Na akkor most mi lesz?". Köszöntünk, ahogy azt illik, aztán a következőt mondat hangzott el szájából üdvözlés helyett: "Ne mondjatok semmit!" és röhögött. Kiderült, hogy lesz verseny, csak kicsit változik a menetrend meg csúszik a kezdés.

      Visszamentünk a kocsikhoz, megsétáltattuk kicsit a kuttyokat, közben sorra érkeztek a versenyzők, mi meg azon tanakodtunk, hogy vajon elinduljunk-e egyáltalán ilyen időben a versenyen. Eközben szép lassan elkezdett épülni a pálya, aztán végül úgy döntöttünk, beregisztrálunk és meglátjuk mi lesz. Legalább eltehetjük a rajtszámot emlékbe. :-) Ezután jött a várva várt szerencsés fordulat: elkezdett felszakadozni a felhőzet és elállt az eső. Lecuccoltunk a kutyákkal a pálya mellé és gyakorlatilag rögtön lehetett levetközni lengébbre, mert hirtelen nagyon jó idő lett, csak éppen meg lehetett fulladni, annyira párás volt a levegő. Minden tiszta víz, sok helyen gyakorlatilag csónakázni lehetett, de szerencsére a pálya szép egyenes volt és a talaja jól elvezette a vizet. Szuper! Na de mindjárt kezdünk! Ajjjajjj.... :-)

         Dobáltam Coopernek pár labdát, játszottunk egy kis huzi-vonit, aztán mindjárt jött is a jumping futam pályabejárása. Meg kell, hogy mondjam, baromi zavaró volt, hogy rajtam, Rékán és Anetten kívül bárki más is volt bent a pályán velünk együtt. Nagyjából 25-en kezdünk neki megtanulni a pályát és mindig mindenki útban volt, nem igazán lehetett önállóan kibontakozni. :-D Borzasztó hamar letelt az a 8 perc, aztán elkezdődött az izgulás. A miénk volt a kezdő midi kategória, 28 versenyzővel (5-en megijedtek az időjárástól, ők nem jöttek el).

         Réka és Gin után jöttünk. Leültettem a kutyát az első akadály elé, beigazítottam és a labdát látványosan - hogy Cooper is észrevegye - beraktam a gatyámba, mivel nem volt zsebem. Ez aztán a későbbiekben okozott némi kellemetlenséget, mert a futam közben valahogy csak nem akart a helyén maradni és elindult lefelé a nadrágom szárában, így fogdoshattam folyamatosan, nehogy elhagyjam menet közben. Levontam a tanulságot, többet ilyen nem lesz. Vagy labda nélkül megyek, vagy zsebes gatyában. :-)

        Na szóval elindultunk, minden szép és jó volt egészen az első kúszó utánig, ahol én kissé meg voltam zavarodva és rossz helyre álltam, emiatt Cooper kikerülte a soron következő akadályt (ami így csak egy megtagadás lett volna, de) és átugrotta ellenkező irányból visszafele. Vagyis kizárás. :-( A pályát természetesen befejeztük és, ha ez a kis baki nem lett volna, hibátlan lesz a körünk. No de sebaj! Itt a videó róla:

       Cooper most egyáltalán nem volt gyors (gondolom az új szituáció miatt), teljesen kezelhető volt a sebessége, csak én bénáztam. Kicsat csalódtam is, mert maximalista lévén örültem volna egy értékelhető futamnak, de hát ez van.

        Időközben a hőmérséklet elkezdett közeledni a "várva várt" 30 fokhoz, így kerestünk egy árnyékosabb helyet, ahova áthurcolkodtunk a csapattal, aztán vártuk az agility futamot. Lassan megint pályabejárás (ekkor már épp délidő volt, a lehető legmelegebb) és most még nagyobb tömeg egyszerre. Úgy tűnt mindenki úgy gondolta, hogy az első körben kell bemennie pályát bejárni. Közben megérkeztek a szüleim is, hogy szurkoljanak nekünk.

         Okulva a jumping futam labdás esetéből, most úgy döntöttem, a labda marad a gatyámon (vagyis pályán-) kívül. Tesómat kértem meg, hogy feltűnésmentesen vegye majd el tőlem a labdát, miután begerjesztettem vele Coopert, de a hergelésre ezúttal nem reagált a kis mocsok. :-) Pár perccel előtte morgott egyébként össze egy szintén domináns borderrel, már ott éreztem, hogy a figyelme középpontjában most egyáltalán nem én vagy a labda van. Mindegy, lesz, ami lesz alapon a labdát Szandi kezébe nyomtam és bevezettem a kutyát a starthoz. Nyakörv le, "Ül! Marad!", kezdő pozíció felvesz, aztán nyomás.

       Gergőm volt a cameraman, úgyhogy a pálya széléről rögzítette az eseményeket. Hááát... nem kellett volna... ugyanis szemfüles Cooperem szintén az első kúszó után észrevette apáját és gyakorlatilag üdvözölni akarta a verseny kellős közepén, mert miért ne? Na innentől kisebb zavarodottság mindkettőnk részéről, úgyhogy hopp... és Cooper már ugrott is egy plusz akadályt, ami szintén egy szép nagy kizárást hozott nekünk. Drága kutyulimat a következő kúszóba is alig tudtam beküldeni, mert ott is nekiállt szaglászni vagy fene tudja, minden esetre ezután további hibák nélkül fejeztük be a futamot. Íme a videó:

       Annak örülök viszont, hogy a zónánk megvolt, amire mondjuk rá is gyúrtunk az utolsó 2 hétben. Na meg az is szuper, hogy Cooper ilyen jól viselkedett ennyi kutya közt egy vadidegen helyen egy teljesen új szituációban.

Na és akkor a csapatunk eredményei:

Réka és Gin: jumping: 18. hely 2 verőhibával, agility: 10. hely 1 megtagadással (a legutolsó akadálynál)

Anett és Zsezsi: jumping: 7. hely hibátlan! körrel, agility: 14. hely 1 veréssel és egy megtagadással

Réka és Tonic: szintén két kizárás mint nekünk

Cooper és én: két szép kizárás :-)

      Mindent összegezve, szerintem egy szuper kis nap volt ez az esősen indult szombat. A futamok után készítettünk pár kutyás csoportképet, aztán beleengedtük az ebeket a vízbe is.

       Jaj, majd elfelejtettem. Cooper kutyám a fényképezés után a szokásos fűszálak utáni ugrálás közben majdnem kitörte a lábát. Olyannyira rosszul érkezett a földre, hogy azt hittük kiugrott a lába a helyéről, annyira hülyén tartotta utána és nem állt rá. Kerestünk egy állatorvost, aki jól végigtapogatta, de szerencsétlen kutyám annyira meg volt ijedve szerintem, hogy reagálni sem reagált semmire, hogy hol fáj neki. Csak nézett bambán, ugyanolyan tekintettel, aztán nagy nehezen adott egy kis jelet, így kiderült, hogy a térdével van a baj. Minden izülete a helyén van, valószínűleg csak meghúzódott neki. De nagy franc ám ez a kutya! Amint elment az állatorvos és Cooper ismét felállt, pár lépés után már majdnem tökéletesen járt újra. Hát most erre mit mondjak? :-) Minden estre azért megijesztett minket rendesen.

       Csodaszép hely egyébként ez a Betekints-völgy, ahol a verseny volt. Ahogy az a rengeteg kutya szaladgált jókedvűen és fürdőzött a patakban meg a kis tavacskában, szuper látvány volt. Jól éreztük magunkat és csupa jó élménnyel gondolok vissza életünk első versenyére. Remélem jövőre is megyünk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.