Nagyjából fél éves volt Cooper, mikor egyszer már járt a tanyán Bátonyterenyén. Ha jól emlékszem, akkor ráadásul még sátoroztunk is, szóval azért még nem volt ilyen egyszerű ez az "egész nap szabadon levősdi" egy vadidegen óriási területen. Azóta eltelt kb. másfél év és most újra itt volt az alkalom, hogy Cooperrel együtt elkísérjük Gergőt a tavaszi kungfu edzőtáborba.

    Kicsit körülményesen indult a dolog, ugyanis én Siófokon voltam, Gergő meg Budapesten már jópár napja a sulija miatt, így nekem kellett egyedül elindulni innen a messzi Balatontól Budapestre, hogy felvegyem ott az uramat és együtt mehessünk tovább Nógrád megyébe. Mindezt persze imádott Cooper kutyánkkal, aki azért nem gyakran tette meg eddigi életében a Siófok-Budapest-Bátonyterenye útvonalat. Korán indultunk, hogy még a reggeli dugó előtt felérjünk Pestre. 6 előtt kicsivel mentem ki az udvarra, hogy bepakoljam a kocsiba a cuccokat meg az én kis útitársamat, aki hunyorgó szemekkel, álmosan üdvözölt engem reggel. Nem igazán értette ezt a nagy felhajtást szinte még hajnalban, de viszonylag hamar észhez tért és ugrott is be a kocsiba, úgyhogy 6 előtt pár perccel már sikerült is útnak indulni.

      Sima utunk volt, de Cooper nem igazán tudott fekve maradni még az autópályán sem, pedig ott azért be szokta mondani az unalmast a monotonitás miatt. Pesten gyors pisiszünet, felvettük Gergőt, aztán onnan ő vezetett tovább. 9-re értünk le a tanyára, ahol Cooper rögtön úgy viselkedett, mintha csak otthon lenne. Külön szobát kértünk most magunknak tekintettel arra, hogy kutyával vagyunk na meg persze azért, mert én ugye kismamáskodom. :-) Hamar felfogta a kutty az új helyzetet, tudatosult benne, hogy most ez az emeleti szoba a mi ideiglenes lakóhelyünk és ezt sajátjaként védte is, de erről majd később.

      A tanyán voltak régi kutyaismerősök is: Maya, a még mindig kajla barna boxer szuka és Karma, egy kb. 10 éves tacsi méretű és jellegű kan, aki a tanya őrzője és védője. Na vele azért voltak problémák, mert mikor utoljára találkozott Cooperrel, akkor ő még kölyök volt, mostanra viszont komoly vetélytársat vélt benne felfedezni, így nem igazán szimpatizált a mi kis jámbor ebünkkel, de a végére, vasárnapra már egészen megbékéltek egymással.

Maya és Cooper játék közben...

...és kifáradva, vizesen a birkózás után

      A napok a következőképpen teltek: Reggel kelés, 8-tól reggeli, aztán 9:30-tól nagyjából 13-ig délelőtti edzés, amíg mi Cooperrel mászkáltunk, a 2 éves Vincére vigyáztunk, néztük az edzést, fürdött a kis tóban jó párszor meg csak úgy szaladgált boldogan fel-alá a hatalmas területen. 13-tól ebéd, legalábbis nekünk, aztán délutáni pihi a szobánkban kutyástul. Fél 4-kor kezdődött a következő edzés Gergőéknek, addig mi megint lefoglaltuk magunkat egészen mondjuk 7-ig, amikor is jött a vacsi. Cooper olyan kis ügyeske, mert amíg Gergő kikérte a kajáját a menza konyhán, addig ő mindig megvárta kint, a nyitott ajtóban ülve a gazdit. Ami azért is szép teljesítmény, mert a tanyán lakó Maya kutya sincs megtanítva arra, hogy az étkezőbe vagy az edzőterembe ne mászkáljon be csak úgy, amikor gondol egyet. Én ilyenkor mindig messziről, a kinti asztaloktól figyeltem őket és vártam, hogy csatlakozzanak hozzám a vacsira. Este fél 9-től volt még egy 1,5 órás edzés, aztán mindenki ment, amerre akart, de legfőképpen fürödni meg aludni.

Cooper épp bemutatja Gergővel a következő gyakorlatot az egyik edzésen :)

      Napközben "kaptam kölcsönbe" egy 2 éves fiúcskát, Vincét, akire Cooperrel együtt vigyáztunk, amíg a szülei kertészkedtek a tanyán, úgyhogy gyakorolhattam kicsit az anya szerepet. :) Jól elvoltunk, Cooper végig velünk tartott és szórakoztatta Vincét, aki mindig a "Mekkoját ugjott!" felkiáltással örömködött, amikor a kutty ugrott egyet az eldobott bot vagy elrúgott fűcsomó után. Cooper és Vince kölcsönösen nagyon jól bírták egymást, a kutya a nyúzást, szőrbe kapaszkodást, Vince meg azt, hogy Cooper jó párszor véletlenül bekapta a kezét bot dobálás közben, de ez cseppet sem zavarta egyikőjüket sem. Íme pár kép a frissen szövődött Vince-Cooper barátságról:

cukik

a kihagyhatatlan vízfröcskölés

Hershey-vel és Vincével edzés bámulás közben

       A második éjszakára kaptunk szobatársakat, Mónit és kutyáját Hershey-t, aki egy 1,5 éves csokibarna, ivartalanított labrador szuka. Mivel minden szobában lakott valaki, a szállások szervezője úgy gondolta, velünk lesz a legjobb helye, minket fog a legkevésbé zavarni, mivel mi is kutyával vagyunk. Mikor Hershey először jött fel a szobánkba, hogy beköltözzön gazdájával, Cooper, mintha csak otthon lenne (és mivel "ő volt itt előbb" alapon) igencsak mérgesen adta a kutyacsajszi tudtára, hogy ez igenis az ő területe és az ő cuccai vannak a földön az egyik zacskóban, úgyhogy azt ajánlatos békén hagyni. Ezt Gergő gyorsan lereagálta egy földrenyomással, amitől egyből rendezve lettek a szobában a dominancia viszonyok és láss csodát, a hangulat is rögtön nyugodt lett. :p Az éjszaka egyébként zökkenőmentesen telt, Hershey a ketrecében aludt, Cooper meg a hajnali pisilni kikéreckedés után oda lett kötve az ágyunkhoz, hogy véletlenül se zaklassa pár óra múlva, reggel Mónit, ha már ki akarna menni.

Heverészés a nagy fűben Cooper módra azokkal a "csodaszimmetrikus" fülekkel :p

      Vasárnapra már annyira otthon érezte magát Cooper a tanyán, hogy elkezdte ott is üldözni és ugatni az össze-vissza repkedő, betolakodónak vélt madárkákat. Ült mellettem az árnyékban, aztán néha hopp, gondolt egyet és futott egy nagy kört, hogy a madarak tudtára adja, hogy itt nincs ám csak úgy nyugodtan csicsergés meg céltalanul röpködés. Pár perc múlva aztán boldogan visszatért és elégedetten feküdt vissza mellém az árnyékba. És ez ment folyamatosan, de néha csak úgy futott egy kört a tó felé, körberohanta a réten edzőket, megmártózott a vízben és visszajött. De sosem volt tőlem távol pár percnél tovább. Mintha késztetést érzett volna rá, hogy őrizzen, de igazából szerintem csak simán jó kutya és szeret a gazdival lenni.

Így pihengettünk az árnyékban vasárnap, amíg tartott az edzés (épp most is a madarakkal szemez)

Cooper is csatlakozott a vasárnapi búcsúbeszélgetéshez

      Egész kiruccanás alatt mintakutya volt. De tényleg! Imádnivaló! Sokat játszott Maya-val és Hershey-vel, amikor éppen ők is kint voltak, étkezésekkor szépen a környékünkön maradt, amíg kint kajáltunk és mindig pillanatok alatt előbukkant bárhonnan, ha füttyentettünk neki. A házban is kulturáltan viselkedett, ha bent voltunk vagy felszaladtunk valamiért az emeleti szobánkba. Még a wc-re is legtöbbször elkísért és megvárt az ajtóban vagy kint a ház előtt, nehogy szem elöl veszítsen. Láthatóan jól érezte magát. De hát mikor máskor is lehetne boldogabb egy border collie, mint mikor egész nap kedvére szaladgálhat más kutyákkal együtt a szabadban egy hatalmas területen úgy, hogy közben a gazdik is végig vele vannak? Pláne ha azon a területen még egy kis tó is  van, amiben bármikor pancsolhat! Na az ám az igazi élet!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.