Már régóta vártam ezt a napot, hogy végre kilátogassunk egyik kedvenc helyünkre, Balatonendréd falucska legszélére. Tegnap minden adott volt egy rövidke kiránduláshoz, így amint kicsit lehült a levegő a nagy nappali hőség után, fogtuk szépen Coopert, be a kocsiba és pár percen belül meg is érkeztünk a célállomáshoz. A pórázt ezúttal parkolópályára állítottuk, anélkül indultunk neki a rögtönzött túrának.

    Cooper szemmel láthatóan jól érezte magát a friss levegőn, sehol egy árva lélek, csak a növények, tücskök és bogarak meg lepkék és madarak. A kutyus rendkívül fegyelmezett módon jött velünk, hol mellettünk, hol mögöttünk, de ha néha előre is szaladt, pár méter után megállt és hátranézve várt minket. Egy kisebb edzéssel is felért ez a túra, amit Gergő vezetett, ő ment elől, aztán Cooper, én meg a sereghajtó voltam. Emelkedőnek felfele futás, lejtőn lefele futás, volt ott minden, de akármit is csináltunk, Cooper szorgalmasan tartotta velünk a tempót, menet közben hátra-hátra pillantva, hogy nem maradtam-e le mögötte. Nagyon jófej kutyus, látszik rajta, hogy már érti, hogy mi hárman alkotjuk a falkáját.

    Van egy hatalmas rét, egy kaszáló, amin most épp rövid volt a fű. Cooper nagyon jót futkározott Gergővel, még egy kis rögtönzött agility talajmunka gyakorlást is véghezvittek. Ennek ugyebár az a lényege, hogy a kutya kövesse a kezedet és figyelje a jelzéseidet, megtanulja a testbeszédedet, akárhogy is kanyarogsz vagy fordulsz majd az agility akadályok között a pályán. Lényeg a lényeg, az a cél, hogy tökéletesen tudjuk majd irányítani a kutyát a pályán.

    Egy körülbelül egy órás kört mentünk a dombok közt, mire visszaértünk a kocsihoz. Indulás előtt még körbenéztünk esetleges leendő birtokunkon, ami ott van éppen a falu legvégén egy kis hegyecske lábánál. Most járt ott életében először Cooper, de elképzelhető, hogy élete nagy részét azon a helyen fogja majd letölteni pár saját birka társaságában, akiket vígan terelhet egész nap. A birtok körbejárás végeztével sétáltunk vissza a kocsihoz és ekkor egy vicces dolog történt. Hátranézek Cooper-re és mit látok? A szájában egy őzláb! De úgy szőrösen, kb térből levágva, ahogy annak lennie kell egy faluszéli birtok közepén pár földkupac között. :-) Mert az olyan megszokott, hogy a 3 hónapos border collie kutyád egy egész őzlábat talál és azt vígan a szájába is veszi. :-) Hát jót nevettünk rajta, de persze rögtön kiköpettem vele a finomnak ígérkező rágcsálnivalót.

   És íme Cooper a birtokon! Hát igen, a táj gyönyörű, bár ezen a képen nem látszik, de a háttérben az ott az említett hegyecske lába, ami a telek aljától kezdődik gyakorlatilag.

Szép hely!

Szeretjük!

És szerintünk Coopernek is tetszett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.