Gyorsan repül az idő...Cooper pénteken volt 4 hónapos. Fiatal kora ellenére már 14 kilót nyom, ami nem tudom, hogy normális-e, de nem tűnik elhízottnak. Valószínűleg most fog megnyúlni a kicsike. A baba szőrét is majdnem teljesen elhullatta már, egyedül a háta közepén van egy kis rész, ahol megmaradt még a hosszú kölyök szőre, ami viccesen úgy áll, mintha direkt ketté lenne fésülve olyan régimódi jófiús frizura módjára...mókás.... Pénteken készítettem pár új képet és videót Cooper-ről, amiből hamarosan összerakok majd eme nemes nap alkalmából egy rövid filmecskét.

    Nagy hír: elkezdtek fogyatkozni a tejfogak Cooper szájában. :-) Ma reggelre kihullott a második tejfoga is, de ami a vicces az egészben, hogy így már éppen a két szemfoga hiányzik felül. A reggeli játék alkalmával kötélhúzás közben Gergő észrevette, hogy picit véres lett a kötél. Picit megijedtünk, rögtön kutatni kezdtük a sérülés helyét, de azonnal észleltem a baleset okát: Cooper felső állkapcsában az ínyén egy aprócska piros pont jelezte, hogy immár kettő foggal is szegényebb lett. Persze megpróbáltuk megkeresni a kihullott ereklyét, de valószínűleg már Cooper gyomorsava emészti a fogacskát, mert nem találtuk sehol.

Az imént lefotóztam a hiányos fogsort Gergő segítségével, hogy megörökítsem Cooper felnőtté válásának egy fontos mérföldkövét. Cooper nevében is elnézést a kissé koszos fogakért, de épp "kertészkedés" közben zavartam meg őt, hogy lefotózhassam.

Jól sikerült a kép, még az is látszik, hogy a jobb szemfoga már bújik elő felül. De csak úgy egyik pillanatról a másikra esett ki ez is és már bújik is elő a maradandó fogacskája. Hihetetlenül gyorsan fejlődik ez a kutya! :-)

    Azért akadt ma a foghulláson kívül más izgalmas dolog is. Párom elsétált ma elém a munkahelyemre a kutyussal, aztán hazafelé útba ejtettük Réka agility akadályait a kertészetnél. Persze semmi komoly edzés, csak egy kis ismerkedés, kis játék, kikapcsolódás. Először Gergő bemutatta, amit egy múltkori séta alkalmával már gyakorolt Cooper-el: hipp-hopp és a kutya már a pallón futott végig mindenféle segédeszköz és erőszak nélkül, Gergő kezét követve. Őszintén szólva leesett az állam, amikor megláttam. Igaz, hogy a zónák még nem érdekelték és boldogan ugrott le nagy lendülettel a palló lefele menő részének felénél, de akkor is szuperügyes volt. Állítólag a múltkori játék alkalmával még nem mert felmenni egy másik akadályon, a palánkon, mert túl meredeknek találta, de mivel most én is ott voltam, megpróbáltuk újra, jutalomfalattal csalogatva ééééééésss...hát persze, hogy átment. Onnantól kezdve meg már nem kellett neki könyörögni a palánkon sem. Mindent elég csak egyszer megcsinálnia rendesen, utána már pöccre megy. A hintát is kipróbáltuk úgy, hogy én tartottam a fenti végét, nehogy túl hirtelen billenjen át. Na ez az akadály azért okozott problémákat. :-) De hát mit is lehetne várni egy 4 hónapos kutyától, aki életében most látott kb. másodszor agility akadályokat?! Baromira büszke voltam rá így is.

Olyan okos és ügyes kutya! Imádom!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.