Elnézést a bejegyzéssel való késésért, igyekszem pótolni a lemaradást. Kezdjük ott, hogy 2 hete és 1 napja vasárnap jöttünk haza a Paradicsomból, azóta is még Ozora lázban égünk, még sokszor visszakalandoznak a gondolataim arra a csodaszép helyre. Cooper szerdáig volt velünk, így 3 éjszakát és négy napot töltött Dádpusztán és egyszer sem éreztük úgy, hogy útban lenne vagy problémát okozna. Ami azt illeti, számítottam rá, hogy jó kutya lesz, de nem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogja magát érezni élete első Ozora Fesztiválján 30.000 ember között. Igen, jól mondtam...30.000 ember.... Mert idén kb. megduplázódott a létszám a tavalyihoz képest, pedig a tavalyi létszám is elég soknak bizonyult már. Hát igen...kezdi kinőni magát ez a fesztivál sajnos.

     Korábbi beszámolómban közzétettem pár képet a vasárnapig eltöltött időről, de a fesztivál maga igazából csak kedden kezdődött. A szombat és vasárnap még nyugisan telt, akkor még nem volt zene a két fő színpadon, készült még a nagyszínpad díszlete és még építették a chill új épületét is. Még minden olyan kezdetleges állapotban volt és még zöld volt a fű a nagyszínpad völgyében. Sokat sétáltunk, körbejártuk a területet, és mivel még nem volt olyan nagy tömeg, póráz nélkül mászkáltunk a kutyával. Idén nemcsak az emberek száma, de ezáltal (gondolom én) a kutyák száma is észrevehetően nagyobb volt. A sátorunk körül kapásból minimum 6 kutya volt a francia szomszédságban, mert csakis kizárólak franciákkal voltunk körülvéve a sátorhelynél. Szembeszomszédunknál lakott Jaja, az akkor 5 hónapos német juhász keverék, akivel rengeteget szaladgált és kergetőzött Cooper. Néha kicsit pofátlan volt a kutya, olyan is előfordult egyik alkalommal, amikor visszaértünk a sátorunkhoz egy séta után, hogy Jaja szájában találtuk Cooper egyik sípolós játékát, amit alig tudtunk tőle visszaszerezni. :-)

    De nem csak élő kutyabarátokat szerzett Cooper, akadt Ozorán egy még kedvesebb haver is: egy röhögve földön hempergő plüss majom, ami mozgást érzékelve indult be minden alkalommal, amikor valaki közel ment hozzá. Ő az egyik sátortábornál tanyázott az út mellett és esküszöm, hogy Cooper minden alkalommal, amikor már csak közelítettünk a hely felé, erősen elkezdett húzni, hogy megugathassa a majmot. Hihetetlenül mókás volt! A majom tulajdonosai is sokszor nevettek már a kutyán. :-) A lenti képen Cooper látható, amint épp majmot támadni készül.

      Hétfőn munka után nem sokkal indultunk vissza a fesztiválra, akkor már szinte az egész domboldal, ahol mi is laktunk tele volt sátrakkal és lakókocsikkal. Helyet már nem igazán lehetett találni, de szerencsére nekünk már szombat óta megvolt a szuper kis helyünk. Hétfőn érkezett meg hozzánk baráti körünk első két tagja, így már kettőre nőtt a sátorok száma a táborunknál. Aznap este volt egy 0. napi nem hivatalos nyitóbuli az úgynevezett Pumpui sátorban, amire le is látogattunk mind az öten. Nem voltunk lent olyan sokáig, bár Coopert nem nagyon zavarta a zene, kényelembe helyezte magát a fűben mellettünk és pihengetett.

    Az éjszakák nyugodtan teltek, egyszer sem ébredtünk olyanra, hogy Cooper a sátrat próbálta volna éppen elfogyasztani vagy hasonlók. Ahogy felkeltünk reggelente, rögtön elengedtük, hogy pisilhessen, aztán egészségügyi sétával folytattuk a napot, megreggeliztünk és útra keltünk.

     Kedden este naplementekor volt a fesztivál hivatalos nyitó ceremóniája. Idén új helyről, a nagyszínpad melletti domb tetejéről néztük végig, amint egyszerre, futva és kiáltozva megindul a tömeg a nagyszínpad felé, amint erre engedélyt és jelet adott a szervezőbrigád. Mi is lejjebb ereszkedtünk, közelebb a színpadhoz kutyástól, de volt egy elég fura és Cooper számára félelmetes hang a kezdő előadó zenéjében, amit nem csípett nagyon, ezért hamarosan visszamásztunk a kiindulási ponthoz a domb tetejére és onnan hallgattuk tovább a muzsikát.

     Szerdán egész nap lent volt velünk Cooper a nagyszínpadnál és jó kutya módjára hallgatta ő is velünk a zenét egy árnyékos helyről. Néha-néha elmentünk egyet futkározni meg frizbizni, aztán vissza gyorsan az árnyékba, mert nagyon nagy hőség volt. Egyre ügyesebben frizbizik, már simán elkapja a levegőben, pedig senki nem tanította. :-) Ösztönösen imádja a frizbit és az utána való ugrálást.

     Szerdán estére hívattuk Ozorára párom szüleit Cooperért, úgy láttuk, hogy így elsőre, akkor 4,5 hónaposan elég lesz neki az a 3 éjszaka, mert bár aludt sokat minden nap, mégis a sok új inger, nyüzsgés és a meleg miatt elfáradt azért rendesen. Mi vasárnap jöttünk haza, kissé megviselten és fáradtan, mert hát egy fesztivál ugyebár nem éppen a pihenésről szól. :-)

    A tapasztalatok a kutyás Ozora Fesztiválozással kapcsolatban kellemesek és pozitívak, legközelebb már igazi nagy kutya módjára fog viselkedni Cooper és még a mostaninál is engedelmesebb és okosabb lesz. Egy pici kutya egy ilyen nagy fesztiválon.... Remekül vette az akadályokat és hihetetlenül jól éreztük magunkat vele.

Egy biztos: nem ez volt az utolsó alkalom, hogy Cooper Ozorán járt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.