Köszönjük mindenkinek a lelkes szurkolást és szorítást! Mára már kijelenthetem, Cooper a gyógyulás útjára lépett!

     A történetet ott folytatnám, ahol legutóbb abbahagytam, vagyis a szombat estével. Szombat éjszaka Cooper velem aludt a szobában, mert hát ugye egy beteg kutyának a gazdája mellett a helye. :-) Főleg, hogy párom egész hetes távolléte miatt amúgy is egyedül voltam már napok óta. Úgy kb. éjjel fél 3 környékén nyugtalan mocorgásra ébredtem. Tudtam, hogy valamit akar a kutya, mert ide-oda mászkált a szobában egyik helyről a másikra feküdve. Kinyitottam a szobaajtót, egyből odaállt a lépcső tetejéhez és várt, amíg kinyitottam neki a feljáró ajtaját is. Lementem vele és kiengedtem az udvarra és félig még kómás tekintettel lestem, hogy mikor kezd el pisilni. Volt nagy öröm, mert két helyre is pisilt egymás után, én meg lelkes helyszínelő módjára azonnal örömmel konstatáltam,  hogy a vizelete nem sötét, teljesen normális. A nagy akció után visszamentünk a szobába és visszaaludtunk.

    Reggel háromnegyed 7-kor egy jó hosszú (amolyan minden nyálat bele) kéznyalással ébresztett Cooper, jelezvén, hogy felkelt és most akkor ő már ki is menne, ha úgyis felkeltett. Kint ismét pisi... ugyanolyan normális, mint éjszaka. Kicsit megnyugodva, de még fáradtan visszabattyogtam a szobába, hogy pihenjek még egyet, hiszen mégiscsak vasárnap volt. Ébredés után mentem is ki kutyát ellenőrizni, aki már boldogan szaladgált a kertben. Egy baj volt csak vele egész nap: nem akart enni. Pedig több finomabbnál finomabb fogással is kínálgattuk, de külső szemlélőként úgy nézett ki a dolog, mintha a kajás tálja a legnagyobb ellensége lenne, akitől borzasztóan félni kell. És ezt szó szerint értem, úgyanis, ha odaraktam elé a tálat, elmenekült előle. Nem tudtam hova tenni ezt a viselkedést, de hát ez van, gondoltam majd csak megéhezik egyszer annyi futkározás után, amit aznap is véghezvitt.

      Késő délután érkezett haza párom, Gergő a majdnem egy hetes távollétéből. Mivel Cooper kedélyállapota egész jó volt, gondoltam meglepem őt és kiviszem elé a kutyát a vasútállomásra. Volt nagy öröm az egymásra találáskor, kiegészült a falka, Cooper láthatóan még boldogabb lett. Otthon aztán este ismét visszaesett kicsit a kutya, megint szomorú és levert lett, nem aktívkodott, inkább feküdt. Úgy döntöttünk, mindenképp visszavisszük másnap a kis beteget az állatorvoshoz.

       Hétfőn munka után irány az állatklinika. A láza a normális érték tetejét súrolta és az ínye is világos volt még (bár erre azt mondta a doki, hogy ez egy babéziából gyógyuló kutyánál normális), így a főorvos úgy döntött, megismétli az injekciókat. Szegénykém megint kapott egy bökést a nyakába, meg egyet (azt a fájósat) a combjába. Szerencsétlen kutty hatalmasat nyüszített és, ha az asszisztens nem fogja, akkor hatalmas ívben repült volna le a vizsgáló asztalról, mert szinte azonnal le akart ugrani, amint beleszúrták a tűt. Rossz volt nézni, de hát, ha muszáj, akkor muszáj. Kértünk a nyakába cseppentős kullancs- és bolhariasztót is, aztán go haza. Estére, mintha kicserélték volna! Olyat játszott újonnan kapott játékával, mint már régen így estidőben. Íme egy rövid fotósorozat, ami remekül mutatja be, hogyan lett az előző nap kapott kacsás kutyajátékból szemtelen...akarom mondani szemetlen kiskacsa.

Addig addig nyúzta, míg lerágta a szemeit... :-)

    Cooper babéziás esete szerencsére jól végződött, de tanulságként fontosnak tartom elmondani, hogy bárki, aki a következő tüneteket veszi észre kutyáján, mint pl. levertség, étvágytalanság, láz, halvány íny, netán hányás, nehezen pisilés, vagy a betegség előrehaladottabb állapotában sötét színű vizelet, akkor azonnal vigye az állatot orvoshoz. Főleg, ha előtte kullancsot is talált benne.

      A megelőzés azonban még mindig jobb, mint a kezelés. A kutya folyamatosan védve legyen a kullancsok ellen. Lehet ez nyakorv vagy nyakba csepegtethető kullancsriasztó, de biztos, ami biztos alapon nem árt sétáltatások előtt spray formájú riasztóval is védekeznünk az undorító kis dögök ellen. Főleg, ha nem csak az utcán sétálunk vele.  Sajnos mi is elkövettük azt a hibát, hogy az előző nyakba csepegtethető kullancsriasztó hatásának lejárta után nem kapta meg az újabb adagját és valószínűleg emiatt támadta meg az a sok kullancs. Utólag már könnyű okosnak lenni, tudom, de mostantól kezdve még jobban odafigyelünk majd erre.

    Erősen tanácsolom tehát minden kutyatulajdonosnak, hogy a KULLANCSOK ELLENI VÉDEKEZÉS LEGYEN MINDIG, minden évszakban, az egész évben, minden körülmények között FOLYAMATOS, mert életet menthet!

Még egyszer köszönjük mindenkinek a szorítást és a biztató szavakat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.