Bizony így van ez, ha az embernek egy egészséges, jókedvű, kitűnő kondiban lévő, energiától duzzadó 8 hónapos border collie-ja van. 8 hetesen haza viszed a várva várt, már baby korban is örök-mozgó, születése napján már imádott border collie kiskutyádat és akkor még nem is sejted mennyire igaz mindaz, amit erről a fajtáról olvastál vagy hallottál, láttál korábban. Mint azt már a blog legelején is leírtam, igen régóta szerettem volna már egy ilyen kutyát, mert egyszerűen elvarázsolt ez a fajta a megjelenésével, az intelligenciájával és a mozgékonyságával. Esetemben komoly kutatómunka előzte meg Cooper érkezését, elég mélyen beleástam magam ugyanis a fajta még jobbani megismerésébe, mikor már biztos volt, hogy a család bővül ezzel a kis fekete-fehér szőrgolyóval. Na szóval, olvasol mindenfélét a border collie-król, hogy milyen okosak, látsz videókat róluk, hogy - bár nem tudni miért, de - egyszerűen megőrülnek a labdáért és a frizbiért és te csak sóhajtasz egy nagyot és azt mondod: "Milyen mókás lenne, ha az én kutyám is így ugrálna majd a frizbiért, ha nagy lesz!"

      Nos... Cooper is frizbi és labda őrült lett! :-) Egészen kicsinek is szeretett már a repülő tányér vagy a labda után szaladni, de hát kölyökkori ügyetlenségéből adódóan legtöbb esetben csak a már földre hullott játékot kapta szájába nagy hévvel. De a lelkesedés már akkor is erősen megvolt benne! Kb. 2 hónapja azonban egyszer csak (egyik pillanatról a másikra) elkezdte profi szinten űzni a különböző repülő tárgyak levegőben való elkapását. Először csak laposan szállva dobáltam neki a frizbit, hogy még ugrania se nagyon kelljen, hogy a szájával el tudja kapni. Épp, hogy csak el kellett emelnie mellső lábait a földtől és hamm...szájában a tányér. A visszahozással még azért akadnak gondok, de különösen mókás, amikor néha nekünk kell könyörögni Coopernek, hogy eressze el a neki oly kedves tárgyat. Később már hatalmasakat ugrott a magasabb dobásoknál, mindenféle trükkös módon forogva közben a levegőben. Persze azért a magasra ugrálással csínján kell bánni, mert még nincs egy éves és vigyázni kell az izületeire és a csontozatára.

     A labdáért levegőbe ugrálás egy viszonylag új őrülete a kutyának, ezt is hipp-hopp találta ki és fejlesztette mesteri szintre. Most már szinte nincs is olyan, hogy elhibázná a labda elkapást. Csak fogod a tenisz labdát, megmutatod Coopernek és ő már testével és fejével földhöz közel lapulva, szinte megbűvölt állapotban várja, és figyeli, hogy mikor pattintod neki a játékot. Olyankor aztán beszélhetsz neki. Ha egyszer meglátja a labdát a kezedben, le nem veszi róla a szemét.

     Hogy mindezt bemutassuk, tekintsétek meg ezt a kis videót, aminek elmentésével mellesleg kb. 1 hónapja szenvedek a videó szerkesztő programom rossz beállításai miatt. Nagyjából 7-7,5 hónapos korában készült a két videó, amiből összevágtam a klipet.

Ja és még valami: Cooper éppen ma 8 hónapos. :-) Éljen!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.