Bizony így van ez, ha az embernek egy egészséges, jókedvű, kitűnő kondiban lévő, energiától duzzadó 8 hónapos border collie-ja van. 8 hetesen haza viszed a várva várt, már baby korban is örök-mozgó, születése napján már imádott border collie kiskutyádat és akkor még nem is sejted mennyire igaz mindaz, amit erről a fajtáról olvastál vagy hallottál, láttál korábban. Mint azt már a blog legelején is leírtam, igen régóta szerettem volna már egy ilyen kutyát, mert egyszerűen elvarázsolt ez a fajta a megjelenésével, az intelligenciájával és a mozgékonyságával. Esetemben komoly kutatómunka előzte meg Cooper érkezését, elég mélyen beleástam magam ugyanis a fajta még jobbani megismerésébe, mikor már biztos volt, hogy a család bővül ezzel a kis fekete-fehér szőrgolyóval. Na szóval, olvasol mindenfélét a border collie-król, hogy milyen okosak, látsz videókat róluk, hogy - bár nem tudni miért, de - egyszerűen megőrülnek a labdáért és a frizbiért és te csak sóhajtasz egy nagyot és azt mondod: "Milyen mókás lenne, ha az én kutyám is így ugrálna majd a frizbiért, ha nagy lesz!"

Köszönjük mindenkinek a lelkes szurkolást és szorítást! Mára már kijelenthetem, Cooper a gyógyulás útjára lépett!

     A történetet ott folytatnám, ahol legutóbb abbahagytam, vagyis a szombat estével. Szombat éjszaka Cooper velem aludt a szobában, mert hát ugye egy beteg kutyának a gazdája mellett a helye. :-) Főleg, hogy párom egész hetes távolléte miatt amúgy is egyedül voltam már napok óta. Úgy kb. éjjel fél 3 környékén nyugtalan mocorgásra ébredtem. Tudtam, hogy valamit akar a kutya, mert ide-oda mászkált a szobában egyik helyről a másikra feküdve. Kinyitottam a szobaajtót, egyből odaállt a lépcső tetejéhez és várt, amíg kinyitottam neki a feljáró ajtaját is. Lementem vele és kiengedtem az udvarra és félig még kómás tekintettel lestem, hogy mikor kezd el pisilni. Volt nagy öröm, mert két helyre is pisilt egymás után, én meg lelkes helyszínelő módjára azonnal örömmel konstatáltam,  hogy a vizelete nem sötét, teljesen normális. A nagy akció után visszamentünk a szobába és visszaaludtunk.

    Nem pont erről a témáról akartam írni a következő blogbejegyzésemet több mint egy hónapnyi csend után, de a sors sajnos közbeszólt. Cooper babéziás lett...

  Az egész egy birkatereléssel kezdődött...élete első birkaterelésével...azzal a birkatereléssel, amiről ehelyett a bejegyzés helyett szerettem volna most itt bővebben írni. Mindenszentek hosszú hétvégéjére nagy programot terveztünk be Coopernek, elvittük egy közeli faluba birkákat kergetni, ahogyan azt annak rendje és módja szerint ezeknek a fajta kutyáknak illik. A több mint két órás terelés után úgy dőlt ki itthon mint, aki megmászta a Mount Everest-et. Ez történt vasárnap.

Juhhhúúúú! Éljen Cooper, aki a mai nappal fél éves lett. E nagy nap alkalmából frissítettem a blog fejlécét is szép új képekkel.

    Ahogy idősödik ez a kis dög, úgy egyre nagyobb a szája és az önbizalma is. Már séta közben az utcán is egyre bátrabban, egyre hangosabban ugat vissza a kerítések mögött ráugató kutyákra. Ebből és a növekedésével együtt járó erősödésből következik persze az, hogy egyre erősebben tud húzni. Éppen ezért és, mert egy kedves külföldi kutyakiképző ajánlotta, átálltunk a nyakörvről a hám alkalmazására. Nem is emlékszem pontosan, de az első vagy második hámmal történő sétáltatás alkalmával, ami egy 2,5 órásra sikeredett séta lett, hatalmas előrelépést tettünk a "húzás probléma" ügyben. A módszer a következő: Végy egy pörgős, kamaszodó kutyát, rakj rá egy csinos, jó erős, de kényelmes hámot és indulj el vele a szokásos sétára. Amint a kutya kicsit is húzni kezd, a pórázzal húzd vissza szépen úgy, hogy közben te is hátralépsz párat és lehetőleg közben ne ordíts vele, hanem inkább szépen szólj hozzá és álljatok meg. Amikor a kutya megnyugszik és nem húz tovább, indulj el vele újra. Aztán folytasd a folyamatot ameddig csak bírod.

...kicsit elmaradva bár, de újra jelentkezünk...

    Repülnek a hetek ezzel a kutyával...3 nap múlva Cooper kutyám eléri a fél éves, rettentően hatalmas kort, pedig csak nemrég volt, hogy hozzánk került...4 hónapja... Elképesztő mennyire hozzá tud nőni az emberhez egy kutya, ha napi rendszerességgel foglalkozik és törődik vele. Főleg egy hiperaktív, mindent szétrágó, éjszaka hosszasan és hangosan ugató, napközben serényen kertészkedő border collie kölyök.

    Elnézést a bejegyzéssel való késésért, igyekszem pótolni a lemaradást. Kezdjük ott, hogy 2 hete és 1 napja vasárnap jöttünk haza a Paradicsomból, azóta is még Ozora lázban égünk, még sokszor visszakalandoznak a gondolataim arra a csodaszép helyre. Cooper szerdáig volt velünk, így 3 éjszakát és négy napot töltött Dádpusztán és egyszer sem éreztük úgy, hogy útban lenne vagy problémát okozna. Ami azt illeti, számítottam rá, hogy jó kutya lesz, de nem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogja magát érezni élete első Ozora Fesztiválján 30.000 ember között. Igen, jól mondtam...30.000 ember....

    Éééééés igeeeen! Cooper ezennel hivatalosan is belépett az Ozorán fesztiválozó kutyák lelkes és boldog táborába. Túl vagyunk az első sátoros éjszakán és hát bátran állíthatom, hogy ez a kutya egy igazi kis fesztivál angyal. :-D Cooper nagy örömére egy nagy adag kutya közé sátoroztunk, minden oldalról franciák és a kutyáik vesznek minket körül. Van már két vele hasonló korú haverja, Jaja és Sisco (ha jól értettem a nevét), hatalmasakat futkároznak és birkóznak együtt. Meg hát rengeteg más kutyával is megismerkedtünk már, 2 másik border collie-t is találtunk már, egyik közülük ott lakik közel hozzánk.

    Már csak kettőt kell aludni és megyünk Ozorára! Szombaton nyit a fesztivál bűvös kapuja, így hát a tavalyi évhez hasonlóan mi is leutazunk mínusz második napra, hogy szuper sátorhelyet találjunk magunknak. Az előző 3 évhez képest viszont lesz egy hatalmas nagy változás: idén KUTYÁVAL MEGYÜNK!!!!! :-D

    Gyorsan repül az idő...Cooper pénteken volt 4 hónapos. Fiatal kora ellenére már 14 kilót nyom, ami nem tudom, hogy normális-e, de nem tűnik elhízottnak. Valószínűleg most fog megnyúlni a kicsike. A baba szőrét is majdnem teljesen elhullatta már, egyedül a háta közepén van egy kis rész, ahol megmaradt még a hosszú kölyök szőre, ami viccesen úgy áll, mintha direkt ketté lenne fésülve olyan régimódi jófiús frizura módjára...mókás.... Pénteken készítettem pár új képet és videót Cooper-ről, amiből hamarosan összerakok majd eme nemes nap alkalmából egy rövid filmecskét.

    Gin-el és Tonic-al, na meg az új fényképezőgépemmel :-) ejtettünk meg ma este egy kis fürdést a Sióban. Tessék néhány kép a három őrült border collie-ról. Nagyon jól érezték magukat. Főleg Cooper a sárban dagonyázva... :-)

 Cooper, Gin és Tonic

Már nem sok kell, hogy utolérje őket Cooper...

     Izgalmasra sikerült a szombati első igazi túránk Cooper-el Balatonendréden. Igen, ismét oda mentünk és fogunk is még sokat a jövőben, hiszen az egész környező erdőt be akarjuk alaposan járni majd. Mikor szombaton kicsivel dél előtt nekiindultunk a túrának, először alaposan felszerelkeztünk esőkabáttal, esélyes volt ugyanis, hogy kisebb eső lesz. Na ja, de nem gondoltuk, hogy ekkora és ilyen sokáig fog tartani. :-)

     Elkészült egy újabb videó Cooper-ről, melyben a 3 hónapos koráig készült felvételekből vágtam össze párat.

    Már régóta vártam ezt a napot, hogy végre kilátogassunk egyik kedvenc helyünkre, Balatonendréd falucska legszélére. Tegnap minden adott volt egy rövidke kiránduláshoz, így amint kicsit lehült a levegő a nagy nappali hőség után, fogtuk szépen Coopert, be a kocsiba és pár percen belül meg is érkeztünk a célállomáshoz. A pórázt ezúttal parkolópályára állítottuk, anélkül indultunk neki a rögtönzött túrának.

    Cooper kutyám 3 hónapos lett a mai nappal és közel 10 kilósan ünnepli ezt a nagy napot. Nem tudom egészen pontosan hány kiló lehet, de a hétvégi méréskor 9,5 kiló volt, így sacc per kábé 10 kilót nyomhat most. Sajnos a másik gazdi, Gergő tegnap délutántól edzőtáborban van vasárnapig, így egyedül velem oszthatta meg Cooper az örömét.

    Nem vagyok benne biztos, hogy ez teljesen normális, de kutyám elkezdte felemásan hordani a füleit. A jobb fülét 3-4 napja egyik pillanatról a másikra elkezdte félig felállítva hordani úgy, ahogy az a border collie standard nagykönyvében meg van írva. A vicces az egészben az, hogy a bal viszont még ugyanúgy áll mint eddig. Szerencsére azért csak néha hegyezi szépen a jobb fülét, mert így legalább csak ritkán nyújt rendkívül mókás és kissé esetlen látványt, ahogy felemás füleivel bambán néz rád. Pláne ha még csámpázik is az első lábaival...na akkor mindent visz az összkép! :-)

    Kicsi a világ! És tényleg igaz a mondás. Ki gondolná, hogy milyen hírességekkel lehet Siófokon, ebben a kicsi városban találkozni. A történet a következő:

    Korábban már hallottuk többfelől, hogy van itt a környéken két border collie kutyus nem messze tőlünk. Később kiderült az is, hogy az a két border collie ráadásul párom volt általános iskolai osztálytársáé. Oké, ezeket már tudtuk, de még mindig nem derült ki hol laknak pontosan.

     Az elmúlt időben nem sok időm volt gép elé ülni és írni pár sort, ezért ezt most igyekszem bepótolni. Cooper igazi kölyök kutyához méltóan majdnem minden szabadidőnket lefoglalja, ami nem is baj, csak így kevesebb idő jut az írásra. Telnek-múlnak a napok és csak azt vesszük észre, hogy Cooper egyre csak nődögél és kezd egyre akaratosabb lenni, próbálgatja magát, feszegeti a határait, amire mi reakcióként persze igyekszünk megmutatni neki, hogy hol is vannak azok a bizonyos határok. De hát mit lehet tenni? Kölyök még...és mi azért vagyunk, hogy okos és kiegyensúlyozott felnőtt kutyává neveljük őt.

Íme egy rövidke videó Cooper eddig elsajátított trükkjeiről.

     Most már biztos vagyok benne, hogy a kutyám imádja a vizet… Mondjuk ebben nincs semmi meglepő, hiszen border collie, de nem gondoltam volna, hogy Cooper ilyen pici korában már ennyire szeretni fogja a vizet. A múltkori rögtönzött balatoni fürdés után már többször is bebizonyosodott, hogy a víz és Cooper jó barátságban vannak egymással.

      Szuper jó idő volt az elmúlt pár napban, igazi nyárias hangulat. Olyannyira nyárias, hogy 2 napja késő délután le is ugrottunk a partra, hogy fürödjünk egyet a Balcsiban. Persze Coopert is vittük magunkkal, hiszen ugyebár szocializálódunk… meg hát amúgy is… mindenhova visszük majd magunkkal, ahova csak lehet.

    Elmesélni is hosszú lenne mennyi dolog történt az elmúlt pár napban Cooper-el és velünk, de azért megpróbálom röviden, tömören. Ma volt a kilencedik napja, hogy Cooper nálunk van és ahogy múlnak a napok, ő egyre csak nő és a súlya is gyarapodik. Ma reggel 5,6 kg-os súlyt mértünk nála, ami azt jelenti, hogy 8 nap alatt majdnem egy kilót, 90 dkg-ot hízott. :-)

     Kedden elérkezett a nap, hogy Coopert először vigyük állatorvoshoz. Nyakörv a nyakra, póráz felcsatol, papírok zsebbe, kutya ölbe és be a kocsiba. Közel az állatorvos, csak pár percet kellett kibírnia a kocsiban a kutyusnak. Egyet-kettőt nyüszített odafele, általában akkor, amikor épp egy körforgalmon hajtottunk keresztül és a centrifugális erőnek (ha fizika órás emlékeim nem csalnak) köszönhetően Cooper elveszítette egyensúlyát.

A kiskutyáknál különös figyelmet kell fordítani a megfelelő táplálék kiválasztására és adagolására. A növekedésben lévő szervezetnek nagyon nagy szüksége van jó minőségű tápanyagokra. Mi is úgy döntöttünk, hogy nem az ő kajáján fogunk spórolni, és prémium minőségű kutyatápot vettünk neki, olyat, amit a kennelben is kapott.

    Gyorsan eltelt ez a hétvége. Továbbra is tartom magam az előző bejegyzésben tett kijelentésemhez, miszerint Cooper mintakutya. Az első közös reggel is jól indult, korán felkeltünk és mentünk ki, hogy kiengedjük a kennelből a kutyust. Ahogy közelítünk felé, láttuk,  hogy éppen akkor bújt ki az óljából és hatalmas nagy farokcsóválással, izgatottan üdvözölt minket.

2 hónapos várakozás után végre megérkezett....

     Munka után rögtön indultunk a lovardába Cooperért, ahol megkapta kis piros nyakörvét és még egy utolsó búcsút vett tesóitól és anyukájától. Bár a jövőben Smiley-val, Angie-vel, na meg alomtesójával, Bella-val sokszor fognak még találkozni, de a többi tesóval nem valószínű. Kezembe vettem a kutyust és irány a kocsi.